Jacko ömlesztve

Az utóbbi pár napban akárhova kattintottam a neten mindenhol Michael Jacksonba botlottam (gondolom ezzel mások is így vannak, akik nem csak magyar portálokat olvasnak). Az olyan mértékadó lapoktól kezdve, mint a Guardian, vagy az Independent, a legkülönbözőbb profillal rendelkező zenei blogokon keresztül egészen Pándi Balázs sajátos, velős bejegyzéséig mindenhol megemlékeztek róla. Ez ugye egyrészt azt jelenti, hogy igazam volt, másrészt viszont azt, hogy nagyon sok érdekességre bukkanhatunk vele kapcsolatban. Ezekből szemezgetek egy kicsit, aztán megígérem, nem beszélünk róla többet (hacsak ki nem derül, hogy meg sem halt).
Az egyik legjobb írás talán a Guardian (pontosabban, annak vasárnapi kiadása, a The Observer) hasábjain jelent meg. Itt olvasható, nem rövid, de megéri átrágni magunkat rajta. Szintén a Guardianban olvasható egy, kizárólag Jackson sikereinek társadalmi hatásával foglalkozó cikk. És még mindig a Guardian, ahol egyébként is külön rovatban foglalkoznak, Európa egyik legnagyobb (épp a hétvégén megtartott) szabadtéri, zenei összejövetelével, a Glastonbury fesztivállal. Jacko univerzális ismertségét és hatását pedig mi sem mutatja jobban, mint, hogy (az egyébként mainstream popzenével nem igazán foglalkozó) Glastonburyben is az ő halála volt a téma. Erről egy videó itt, és egy-két rövid írás arról, hogy a fellépők és a közönség hogyan reagáltak minderre itt és itt.
A szintén angol Independent napilap is több érdekes cikket hoz a témával kapcsolatban (lásd ezt), de a személyes visszaemlékezésektől és sablontémáktól eltérő kommentárt is találni, Egy tragédia. De mi lesz a gyerekeivel? címen.
Átugorva az USA-ba, a new yorki, ingyenes napilap, a Village Voice netes kiadása előszedte archívumából a Jackoval foglalkozó cikkeket, kezdve a Jackson 5 korszaktól. Ez talán a legjobb összeállítás, amivel találkoztam, tele jobbnál-jobb képekkel. Itt található (plusz, ami lemaradt az itt). Egy rövid bejegyzés erejéig még a The New Yorker is megemlékezik róla, kifejtve mekkora hatással volt még Manu Dibango-ra is (meglehetősen furcsa, és váratlan, bár jól alátámasztott párhuzam). A The Washnigton Post pedig, többek között, összegyűjtötte Jackson legnézettebb tévés fellépéseit (ez utóbbi, via comment:com).
Természetesen a zenei blogok sem hagyhatták szó nélkül az esetet (ha már Glastonburyben is ez volt a téma). Az egyik legfontosabb, legfőképp indie-vel és mindenféle barkácspop-rock-elektronikus zenével foglalkozó oldal, a Stereogum egy igazán korrekt írásban búcsúzik a sztártól, amiben ráadásként nemcsak különböző, a fenti stílusokban alkotó előadók mesélnek Jacksonhoz kapcsolódó élményeikről, hanem a cikk végén meghallgatható a Billie Jean egy korai, demo változata. Ha másért nem, ezért kihagyhatatlan. Szintén különböző előadök reakcióit gyűjtötte össze a Pitchfork. De ha esetleg valaki még több, különböző Billie Jean-t szeretne hallani, az megteheti a Fong Songs blogon, ahol ezen kívűl van még Thriller, Black or White vagy épp Smooth Criminal átdolgozás is. A The Hood Internet nevű mash-up blog, pedig nem mással mint egy mash-uppal emlékezik.
Aki pedig ezek után ritka családi fotókat akar nézegetni, az megteheti a hollywoodi pletykaoldalon, a TMZ.comon (ahol egyébként a világon elsőként volt olvasható Jacko halálhíre).
Na, hát nagyjából ennyi volna. Lehet sírni, nevetni, érdeklődni. Közömbös úgysem lesz senki. Azt pedig már meg sem említettem, hogy a Time magazin egy teljes különszámot állított össze az emlékére (2001. szeptember 11. óta először).