Konstruktivista szobrászat – Kinetikus művészet

A konstruktivizmus lenyűgöző. Az orosz szobrász Antoine Pevsner, aki könyvet is írt a konstruktivizmusról, a kinetikus művészetet szintén definiálta. Nézzétek ezt a gyönyörűséget, melyet történelmi események ihlettek. Most már csak az kéne, hogy rávegyük a törvényhozókat, hogy hagyják abba az áskálódást és élvezzék a műalkotásokat, mint például a Jeffrey Laudenslager alkotta 'szélfútta' szobrok egyikét, és akkor talán majd többet gondolkoznának az ezreket elpusztító döntéseiken. Laudenslager műremekeivel próbál harcolni a háborúk és a zsarnokság ellen. A művész egyébként már a hetvenes évek vége óta aktív, de sajnos eddig főleg Amerikában tevékenykedett és állította ki alkotásait. Jeff már több mint 8 ilyen szobrot állított az USA területére, reméljük, hamarosan Európába is eljut, és nekünk is telepít néhány ’örökmozgó szobrocskát”.



http://www.laudenslagersculpture.com/

http://www.sculpturesite.com/


Kungl Zsófinak köszi a fordítást.

Elég meglátni

Megbéklyózva állunk egy másba vagy egymásba látott művészeti produktumok előtt. Miként válhat szubjektívvé az objektív, és hogyan formálódik a tőlünk távoli, önmagunkból eredővé. Ízekre szedni már nem elég. Minden részletet plasztik csomagból kell kitépni, hogy húsként emészthessük. Ha nem kell belevájni már be sem lehet fogadni?! A leegyszerűsítés beágyazza magát, betokosodik és a rétegek alá gyökerezik. Íme, egy példa az érzékelhetően valóságszagú, belemagyarázás szükségletét mellőző, képi vizualitás művészetéből, a fotográfia keresztapjától.

Robert Capa dokumentálta a dokumentálhatatlant. Kissé „Rejtő Jenősen” írja naplóját, ráztató humorral, frissítő légiességgel, miközben lecsupaszítva tárja elénk a háború velejét, „élesített” illusztrációkkal. Hiába ívódik nemzedékről nemzedékre a számunkra már utópiává misztifikálódott II. világháború rajzolata, Capa érzékelteti azt, ami eddig a lélek vakságába láncolt.

A magyar származású, zsidó családban felnőtt Robert Capa (született: Freidmann Endre) a spanyol polgárháborúban kezdte haditudósítói pályafutását és vált világhírűvé, A milicista halála képével.

Majd a világháborúban az amerikaiak kötelékében fotózta végig az eseményeket, -többek közt életét kockáztatva a normandiai partraszállásnál- egyedülállóan a haditudósítók között. Viszont tőle kívülálló okból, a 106 kockából 8 maradt meg homályosan, de kivehetően. A képek körbe járták a világot, inspirációt nyújtottak a képzőművészetekben, a bemozdult képek nagy hatást váltottak ki. A homály látatja tisztán a mögöttes tartalmat. (Steven Spielberg a képek által kapott motivált keretet a Ryan közlegény megmentésének első jeleneteihez.)

Az eredetileg forgatókönyvként feldolgozott naplójában, a magához rántott test közelben érződő történelem szül félelmet a D-napról íródott sorokat olvasva. Capa mindent „elkapott” a háborúban. Ugyanúgy a boldog, ironikus hangulatokat,a sokkoló pillanatokkal együtt. A Kissé elmosódva- emlékeim a háborúból címmel adaptált nem régiben kiadott naplóban, több mint száz fotójával illusztrálták, amihez Robert öccse, Cornell Capa is hozzájárult.

Ízelítőt már kaphattunk a nyáron megrendezésre került Lélek és test kiállításon Capa fotóiból. Idén viszont a Kulturális Minisztérium háromszáz millió forinttal támogatta a Magyar Nemzeti Múzeumot, hogy kiállításra kerülhessen az eddig talált összes kép. Ezt ingyenes meg lehetett tekinteni március 16-ig, de aki lemaradt se essen kétségbe, július 3. és október 11-e között beszívhatja a különleges atmoszférájú képek hatását a Ludwig Múzeumban.

Ha a történelem nagy pillanatai nem is ragadnak meg mindenkit, az az ember, aki a barátai közt tudhatta Picassót, Hemingwayt, Steinbecket, Henri Cartier-Bressont, John Hustont, ráadásul gyengéd szálak fűzték Ingrid Bergmanhoz felkeltheti az érdeklődést.