Cartman, Homer, Stewie, esetleg mindhárom?

Jó vígjátékokat ma már csak elvétve gyártanak (tisztelet a kivételnek), a régi jó sitcom-okat – mint a Jóbarátok, vagy a Rém rendes család – pedig már mind láttuk vagy meguntuk, színházba ritkán járunk, Győzikén csak sírni tudunk, a Godot-ba pedig nehéz jegyet szerezni, nem is csoda, hogy az internet adta lehetőségek miatt kishazánkban is egyre népszerűbbé válnak a szórakoztatóipar animációs gyöngyszemei.
Persze eddig sem volt ismeretlen számunkra ez a műfaj, hiszen Simpsonék már több mint 20 éve boldogítanak minket, és South Park szókimondó kisiskolásai is már rég leérettségizhettek volna, hiszen 13 éve koptatják a padokat Mr. (vagy Mrs.?) Garrison osztályában.
A világháló ma már lehetővé teszi, hogy bárki, aki internet-hozzáféréssel rendelkezik, megnézhesse a különböző sorozatok epizódjait.


Kezdjük a seregszemlét Matt Groening agyszüleményével, a ’89 decemberében megjelenő Simpson családdal, mely Springfield városában játszódik, ahol Homer és családja – a középosztályt képviselve - megküzd az amerikai társadalom különböző (és éppen aktuális) problémáival. Az eddig leghosszabb ideig sugárzó rajzfilmsorozat több mint 20 éve töretlen népszerűségnek örvend – eleinte a Fox TV-nek (ma pedig már inkább az internetnek köszönhetően). 2007-ben a mozikban is bemutatták a sorozat alapján készült filmet Simpson család – a film címmel, mely több mint félmilliárd dolláros (!!!) hasznot hozott a készítőknek.
A fanatikusoknak egyelőre nem kell aggódnia, hiszen idén februárban a Fox bejelentette, hogy további két évadra leszerződtek.
A sorozat epizódjait itt tudjátok megnézni.

Bizonyára nem kell bemutatnunk senkinek Trey Parker és Matt Stone szatirikus, olykor botránykeltő rajzfilmsorozatát, a South Parkot sem. A colorado-i South Park városában játszódó széria négy kisiskolás különös kalandjairól szól, a nagysikerű animációs sitcom idén ünnepli 13. életévét. A sorozatot ’97 óta sugározza a Comedy Central, akik nemrégiben írtak alá szerződést újabb 3 évad elkészítésére, így 2011-ig garantáltan érkeznek az újabb epizódok.

A South Parkból is készítettek filmet még ’99-ben, South Park – Nagyobb, hosszabb, vágatlan címmel (mely egyébként a legtöbb káromkodást tartalmazó animációs filmként írta bele magát a Guinness rekordok könyvébe).

Eric Cartmanék kalandjait a hivatalos honlapon, itt követhetjük nyomon.

Seth McFarlane sorozata, a hazánkban is egyre népszerűbb Family Guy idén még csupán a hetedik évadot sugározza, annyi azonban már biztos, hogy a retardált Peter, és a Griffin-család többi tagja 2012-ig garantáltan szórakoztatja majd a Fox TV nézőit, itthon pedig a Comedy Centralon követhetjük nyomon Stewie-ék ámokfutását. A sorozatot egyébként 2003 és 2005 között szüneteltették, azonban a Fox a kiemelkedő nézettségnek köszönhetően újra műsorra tűzte azt.

A Family Guy rengeteg kritikát kapott – a Simpson család és a South Park készítőitől is – a történethez nem mindig kapcsolódó vicces bejátszások miatt, sokan azonban épp ezek miatt szeretik McFarlane idétlen családját.

A South Park készítőit egyszer megkérdezték arról, mi a leggonoszabb dolog, amit valaha mondtak nekik, mire Matt Stone annyit felelt:
„Az, amikor valaki odajött, mondván: ’Istenem, a ti sorozatotok a legjobb a tévében. A tietek, meg a Family Guy.’ Na az kurvára fájt.” – Trey Parker is egyetértett, majd hozzátette: „Így igaz. Olyan érzés volt, mintha tökön rúgtak volna.”


Érdekesség még az is, hogy a Family Guy szinkronhagjainak jó részét maga a készítő, Seth McFarlane szolgáltatja. Ő adja többek között Peter, Stewie, Brian, Quagmire, Tom Tucker és Dr. Hartman hangját is.
Íme egy link az epizódokhoz.

További népszerű rajzfilmsorozatok:

Matt Groening másik szerzeményét, az 5. évadnál járó sci-fi-sitcomot, a Futurama-t nemrég hoztak vissza a „halálból” – így biztos, hogy 2010-től új részekkel jelentkeznek. A sorozat egy pizzafutár kalandjairól szól, aki 1000 évet utazik az időben, ahol találkozik egy alkoholista robottal és egy egyszemű mutáns lánnyal. Epizódokhoz katt ide.

Végül, de nem utolsósorban Seth McFarlane szintén 5. évadnál tartó American Dad c. szériája is említésre méltó, melyben Stan Smith, aki apa és CIA ügynök egy személyben, igen abszurd módon, egyszerre próbál megbirkózni Amerika megmentésével és családi problémáival. Epizódok itt.

Jó szórakozást!

helló öcsém #2

Csocsó design-t ajánl

Közel a kor, amikor az öltönyre nyakkendőre színt és mintát tudunk letölteni a csodás internetről, de addig is elégedjünk meg a színét változtató old's szemüveggel!
Az RgB szemüveg keretet egy tempera szerű vízbázisú színes festékkel tölthetjük fel !
Ez tipikusan az a designtermék amit a kocsmából hazafelé modult állapotba bárki ki tudna találni de mégis Luis Porem fogja magát rommá keresni belőle!Zseniális és kész!

Sok más nagyszerű "találmánya" van még de kifogytam a szavakból a szemüveg után!

Légy vidám

Okkult akciósorozat Pécsett

Géniusz munkacímen a jövő héten kezdődik egy három részes, egyenként ötven perces akció tévéfilm-sorozat forgatása Pécsett, mely pár budapesti jelenettől eltekintve végig itt játszódik majd és „egy fiktív történet keretén belül, izgalmas és ’mágikus’ utazásra csábítja a nézőt a város történelmi múltjába; egyedülállóan színes és mozgalmas tablót fest a jelenkori Pécsről, Európa 2010-es kulturális fővárosáról.” A sztoriról annyit lehet még tudni, hogy egy gyilkosság nyomán különböző okkult rejtélyekre derül fény, elkezdődik a nyomozás a múltba, és képbe kerül egy különös figura, aki valószínűleg már több száz éve életben van. A sorozat felvállaltan megidézi A da Vinci-kódot.

A forgatókönyvet Fonyódi Tibor jegyzi, a rendező pedig Soós Péter lesz. Mindkettőjük neve a jelenleg is futó, Tűzvonalban című sorozatból lehet ismerős többek közt.A főszereplők közt találjuk Alföldi Róbertet, László Zsoltot, a társulatos Feke Pált, illetve a tavaly végzett Zsámbéki – Zsótér színész osztályból Erdélyi Tímeát és Tenki Rékát is.

A sugárzás várható időpontja 2009 decembere, kedvező fogadtatás esetén a Géniusz egy 10 v. 13 epizódból álló, „klasszikus” első évaddal folytatódik.

In memoriam James Douglas Morrison (1943-1971)

Hogy a zenei világban ne csak Michael Jackson közelmúltbéli haláláról beszéljünk, ideje megemlékezni a rockvilág egyik legfontosabb egyéniségéről és zsenijéről, a The Doors zenekar alapítótagjáról, a fiatalon elhunyt Jim Morrisonról. A botrányairól elhíresült énekes, dalszövegíró költő és rendező 1943. december 8-án Melbourne-ben (Florida) született, és napra pontosan 38 évvel ezelőtt, 1971. július 3-án, Párizsban hunyt el.

Jim Morrison a kaliforniai UCLA filmtagozatára járt, ott ismerkedett meg Ray Manzarekkel akivel később - az egyetemet otthagyva – 1965-ben megalapították a The Doors zenekart. Ray felelt a billentyűkért, a dobszerkó mögött John Densmore ült, a gitáros pedig a legfiatalabb Robby Krieger volt.

Első albumuk, The Doors címmel jelent meg ’67-ben, és nem is csoda, hogy olyan számokkal, mint a Break on Through, a Light My Fire vagy a The End, azonnal felfigyelt rájuk a nagyérdemű.

Jim felvette a Mr. Mojo Risin becenevet, mely a Jim Morrison anagrammája, de a Celebration of the Lizard c. híres verse miatt The Lizard Kingnek is nevezték.

A '60-as évek egyik szexszimbóluma nem idegenkedett a kábítószerektől és az alkoholtól sem, fellépéseinek többségén önkívületi állapotban énekelte el misztikus költeményeit. Egyik koncertjén történt incidense miatt 6 hónap letöltendő szabadságvesztésre, és 500 $-os pénzbírságra ítélték, azonban még a büntetés végrehajtása előtt meghalt.

1971-ben Jimi Hendrix és Janis Joplin rejtélyes halála után néhány hónappal Jim Morrisont 27 éves korában holtan találták fürdőkádjában. A hivatalos jelentések alapján a halál oka szívinfarktus volt, sokan úgy gondolják, hogy kábítószer-túladagolás vetett véget életének, de van egy olyan tézis, miszerint az Egyesült Államok kormánya Jimi Hendrix és Janis Joplin után Jim Morrison ellen is merényletet követett el.

Mr. Mojo-t a párizsi Pére Lachaise temetőben helyezték végső nyugalomba.

Életéről Oliver Stone készített filmet The Doors címmel, melyben Val Kilmer játssza a kicsapongó életet élő énekest.

Jim Morrison és zenekara olyan nagy előadókra is hatással volt, mint Patti Smith, Nick Cave, Billy Idol vagy Iggy Pop.

Természetesen más sztárokhoz hasonlóan Morrisonról is terjesztették, hogy nem halt meg, csak el akart tűnni a reflektorfényből. Halhatatlanságának bizonyítéka, hogy szerzeményei közel 40 évvel a halála után is közkedveltek, többen feldolgozták (és kétségkívül fogják is) és próbálják utánozni.

Snoop Dogg is feldolgozta

Stoppra Magyar! #1

A stoppolás már nem divat! – mondta egy hete egy fiatal ingatlanközvetítő, miután beszálltam a kocsijába. Háhá, dehogyisnem! – vágtam vissza egyből. Sőt, utólag jobban végig gondolva, most lett csak igazán divat megint. Az elmúlt egy-két évben, a legtöbb autós, aki fölvett, mind azzal jött, hogy már alig látnak az utakon stoppost, ha mégis, akkor inkább legtöbbször továbbhajtanak. Az okokat arra szokták visszavezetni, hogy nem bíznak már az emberek egymásban, meg a 90-es években volt is néhány késelős para, tehát inkább maradnak a kockázatmentes utazásnál, és sokan engem is erre intenek. Pedig milyen rosszul teszik!

Itt egy csomó érv, amiért tuti megéri stoppolni:

- 100 %-kal olcsóbb, mint a benzin, vagy a vonat/busz jegy.

- átlagban hamarabb eljutsz a célállomásra, mintha vonattal/busszal mennél (és persze, ez szerencsefüggő, van, hogy az ember fölhúzza a szopóálarcot, de az általam Mo-n és külföldön eddig stoppal megtett kb 15000 kmalapján egyáltalán nem túlzás ez az állítás).

- általában kényelmesebben utazol, mint vonaton/buszon (persze ki lehet fogni egy furgon platóját is).

- megismerkedhetsz egy csomó új és fura emberrel, akik közt persze lehetnek szararcok is, de ha már megállt neked, akkor annyira mégsem lehet egy túl nagy köcsög (nekem volt már szerencsém pánkzenekarhoz; dj-hez; milliárdoshoz; adósságbehajtóhoz; szociopata kőműveshez; angolul-németül nem beszélő, kocsiban füvező török vendégmunkáshoz; filozófushoz; szeretethiányos kamionoshoz; egyszerre biztonságiőrként és fodrászként dolgozó családanyához, meg még vagy 500 féle-fajta emberhez).

- eljuthatsz egy csomó új helyre, ha nem éppen az általad már ismert főúton, vagy autópályán mentek, vagy ha igen, akkor is állhatsz egy tök szép tájon pozícióban.

- meglehet a napi jócselekedeted (persze csak ha fontosak neked az ilyesmik), ha szóval tartasz egy unatkozó, vagy éppen elaludni készülő sofőrt.

- megadhatod valakinek a napi jócselekedet lehetőségét, azzal, hogy fölvehet téged.

- leitathatnak; bedrogoztathatnak; bekerülhetsz egy buliba, lagziba; meghívhat magához egy fiú vagy lány stbstbstb.

- hosszútávon stresszoldó: egy csomó milettvolnaha-helyzetbe kerülsz, és rájössz, hogy nem érdemes rágódni, vagy éppen bánkódni ezeken, mert előbb-utóbb úgyis épségben megérkezel oda, ahova akartál.

- növelheted mások emberekbe vetett bizalmát (persze csak ha nem rabolod ki, vagy hányod össze a kocsiját), és Mo-n ez már kisebbfajta missziónak számít.

- növeli a szabadság érzetedet.

A kedves, jófej, megálló autósokra meg nyilván nem vonatkozik az összes, imént felsorolt dolog, de egy csomó visszafelé is érvényes, plussz azzal a többlettel, hogy már azzal, hogy megállt, már tök jó arcnak fogják tartani, és azért valljuk be, kevés emberi találkozásnál van esély ekkora előnnyel indulni.

Stoppolni (és persze stoppost fölvenni) tehát igenis divatos és menő (gondolom ezzel B.M. is egyetértene) dolog, buzdítok is rá mindenkit. Meg különben is itt nyár, a fesztiválszezon, lehet mászkálni stoppal mindenhova.

És hogyha szerzel, vagy szereztél már valami izgi, vicces, vagy gáz stoppos élményt, és van kedved megosztani ezt másokkal is, akkor küld el nekünk, és mi fölrakjuk a mocsok on the roadra.

Stoppra magyar!

Predatorok BKV-s karszalaggal

07.02. UPDATE:

Most már hivatalosan is Antal Nimród rendezi az új Predatort.

06.23. EREDETI POSZT

A lationreview értesülései szerint Antal Nimródnak elég nagy esélye van arra, hogy egy csúnyán elszabott franchise újraindítson. Először azt hittük Rodriguez rendezi, de ő csak a producere lesz, aztán jött a hír, ami sokak szemében felcsillantotta a reményt, hogy Neil Marshall fogja rendezni a Predator rebootot. Ráadásul ő már bizonyított is ilyen téren, gondoljunk csak a Descentre, vagy akár a Doomsday vérfürdőire (nem azt mondom, hogy a film nagyon jó volt, de az akciójelenetek oda voltak téve). Most pedig arról számolt be El Mayimbe a már említett oldalon, hogy a nagy közönség és szakmai kedvenc Kontroll rendezője a producer jelenglegi kedvence.
Hát nagyon reméljük, hogy a mi Nimródunk a kellemesen szar Vacancy és most készülő Armored (amiben meglepően sok nagy név szerepel) című heistfilmje után egy újabb nagy lehetőséghez jut Hollywoodban. És remélem azt is, hogy nem felejti el a jó magyar közönségfilmet sem, aminek egyik nagy villanása egyértelműen a Kontroll volt.

What The Holy Video? #5

Nagyon nem isteníteném megint a különböző videómegosztó oldalakat, pedig bőven megérdemelnék. Bármit meg lehet találni videóban vagy legalább egy slideshowban valahol a neten. Legyen bármilyen kedvünk, érdeklődésünk tárgya lehet bármi, a japán exploitation-ökkel kezdve, a legújabb kutyadivaton, kortárs magyar bábabszurdokon át, Leonard Nimoy-ig, minden. És ez még mind semmi.

Rántott rákok és Shiro Robot

Teljesen veszedelmes, ami a japánoknál zajlik modern exploitation cím alatt. Ráadásul egyre nagyobb visszhangot kap. (Ami egyáltalán nem baj) Emlékszem a Machine Girlt anno, szinte minden filmes (jó főként az ilyen B dolgokra szakosodott) blogon előbb vagy utóbb felbukkant a trailere. Meg is van már mióta, de mire megnéztem volna itt a rendező újabb filmje. Maradt a lányok + beépített fegyverek vonalnál, csak amolyan Michael Bay-esen még rádobott pár lapáttal. Már nem emberi szövetre csatlakoztatott tömeggyilkos fegyverről van szó, hanem maga az „ember” a fegyver. Mocsok Kultúr Torzó (also) presents RoboGeisha.

Mese a szőröslábú hobbitról

Aki felolvassa pedig nem más, mint Leonard Nimoy, aki vulkáni fül nélkül is Spock. Nincs még egy ilyen ikonikus karakter, aki ennyire összenőtt az őt játszó színésszel. Még a sorozat rebootjában is olyan színészt kerestek, aki Leonard Nimoyra hasonlít, meg persze úgyis sminkelték, teljesen Spock Jr. Viszont arra még életemben nem gondoltam, hogy két ennyire geeky dolgot (Star Trek és a Gyűrűk Ura világában játszódó Hobbit), ennyire rosszul össze lehet hozni. Kicsit azért öröm nézni, ahogy Leonard Nimoy Spock alteregóját magára öltve fetreng a strandon és elénekli nekünk Zsákos Bilbó történetét. Élete talán legcampebb performansza, ráadásul a szám megjelent lemezen, melynek címe: The Two Sides of Leonard Nimoy. Az album legfőbb témája pedig természetesen Spock származása és örök dilemmája, hogy akkor ő most ember-e valójában, vagy vulkáni?! Vagy elf?

White Denim - Fits

A texasi Austinból származó White Denim végre kijött, a rajongók által már olyannyira várt második, Fits című nagylemezével. A valódi független zenekarként funkcionáló trió teljesen szokatlan felépítésű dalairól ismert. Már a tavalyi első albumuk, a Workout Holiday is tele volt jobbnál-jobb, kicsavart, váratlan basszusfutamokkal építkéző, három perc körüli, bluesos garázsrock számokkal, azonban a mostani lemezen még ennél is tovább mennek. Már ami a klasszikusok megidézését illeti. A Fitsen ugyanis sokkal markánsabban jelennek meg a 60-as, 70-es évek hangjai, különösen (a már említett garázsrock mellett) a pszichedélia (pl. a Mirrored and Reverse-ben) és a Led Zep-féle hard rock (pl. az All Consolation). Azonban az album igazi meglepetését nem is ezek a rocktörténelemből vett beidézések szolgáltatják, hanem a lemez második felében megjelenő, már a tágan értelmezett rockzenétől is eltávolodó stílusgyakorlatok, amilyen a Marvin Gaye-t idéző, soulos I’d Have It Just The Way We Were vagy a lemez felénél feltűnő, teljesen váratlan lebegős, már-már dubos, instrumentális Sex Prayer. De ebbe a sorba illeszthető az albumot záró két szám, az akusztikus gitárral indító, felemelő Regina Holding Hands, és az előbbi hangulatát továbbvivő, letisztult Syncn, amelynek végén lévő lálázás bebetonozza azt a felhőtlen, boldogságot, ami lényegében nemcsak az egész lemezből, hanem magából az együttesből is sugárzik.

Persze attól függetlenül, hogy itt vérbeli örömzenélésről van szó, nem biztos, hogy maguk a dalok is működnek. Én eléggé elfogult vagyok a zenekarral kapcsolatban (egyszerűen imádnivaló, ahogy ebből a DIY-attitűdből kihozzák a maximumot), de azt el kell ismerni, hogy egyes dalokat túlságosan is szabadjára engednek, ami miatt nem alaptalanok azok a kritikák, amelyek szerint a White Denim jobban tenné, ha egy kicsit visszavenne ebből, a gyakran kaotikus sokszínűségből az egységes hangzás irányába. Ennek ellenére a White Denim nem okozott csalódást, és megmaradt napjaink egyik legizgalmasabb, legígéretesebb együttesének.

Jacko ömlesztve

Az utóbbi pár napban akárhova kattintottam a neten mindenhol Michael Jacksonba botlottam (gondolom ezzel mások is így vannak, akik nem csak magyar portálokat olvasnak). Az olyan mértékadó lapoktól kezdve, mint a Guardian, vagy az Independent, a legkülönbözőbb profillal rendelkező zenei blogokon keresztül egészen Pándi Balázs sajátos, velős bejegyzéséig mindenhol megemlékeztek róla. Ez ugye egyrészt azt jelenti, hogy igazam volt, másrészt viszont azt, hogy nagyon sok érdekességre bukkanhatunk vele kapcsolatban. Ezekből szemezgetek egy kicsit, aztán megígérem, nem beszélünk róla többet (hacsak ki nem derül, hogy meg sem halt).
Az egyik legjobb írás talán a Guardian (pontosabban, annak vasárnapi kiadása, a The Observer) hasábjain jelent meg. Itt olvasható, nem rövid, de megéri átrágni magunkat rajta. Szintén a Guardianban olvasható egy, kizárólag Jackson sikereinek társadalmi hatásával foglalkozó cikk. És még mindig a Guardian, ahol egyébként is külön rovatban foglalkoznak, Európa egyik legnagyobb (épp a hétvégén megtartott) szabadtéri, zenei összejövetelével, a Glastonbury fesztivállal. Jacko univerzális ismertségét és hatását pedig mi sem mutatja jobban, mint, hogy (az egyébként mainstream popzenével nem igazán foglalkozó) Glastonburyben is az ő halála volt a téma. Erről egy videó itt, és egy-két rövid írás arról, hogy a fellépők és a közönség hogyan reagáltak minderre itt és itt.
A szintén angol Independent napilap is több érdekes cikket hoz a témával kapcsolatban (lásd ezt), de a személyes visszaemlékezésektől és sablontémáktól eltérő kommentárt is találni, Egy tragédia. De mi lesz a gyerekeivel? címen.
Átugorva az USA-ba, a new yorki, ingyenes napilap, a Village Voice netes kiadása előszedte archívumából a Jackoval foglalkozó cikkeket, kezdve a Jackson 5 korszaktól. Ez talán a legjobb összeállítás, amivel találkoztam, tele jobbnál-jobb képekkel. Itt található (plusz, ami lemaradt az itt). Egy rövid bejegyzés erejéig még a The New Yorker is megemlékezik róla, kifejtve mekkora hatással volt még Manu Dibango-ra is (meglehetősen furcsa, és váratlan, bár jól alátámasztott párhuzam). A The Washnigton Post pedig, többek között, összegyűjtötte Jackson legnézettebb tévés fellépéseit (ez utóbbi, via comment:com).
Természetesen a zenei blogok sem hagyhatták szó nélkül az esetet (ha már Glastonburyben is ez volt a téma). Az egyik legfontosabb, legfőképp indie-vel és mindenféle barkácspop-rock-elektronikus zenével foglalkozó oldal, a Stereogum egy igazán korrekt írásban búcsúzik a sztártól, amiben ráadásként nemcsak különböző, a fenti stílusokban alkotó előadók mesélnek Jacksonhoz kapcsolódó élményeikről, hanem a cikk végén meghallgatható a Billie Jean egy korai, demo változata. Ha másért nem, ezért kihagyhatatlan. Szintén különböző előadök reakcióit gyűjtötte össze a Pitchfork. De ha esetleg valaki még több, különböző Billie Jean-t szeretne hallani, az megteheti a Fong Songs blogon, ahol ezen kívűl van még Thriller, Black or White vagy épp Smooth Criminal átdolgozás is. A The Hood Internet nevű mash-up blog, pedig nem mással mint egy mash-uppal emlékezik.
Aki pedig ezek után ritka családi fotókat akar nézegetni, az megteheti a hollywoodi pletykaoldalon, a TMZ.comon (ahol egyébként a világon elsőként volt olvasható Jacko halálhíre).
Na, hát nagyjából ennyi volna. Lehet sírni, nevetni, érdeklődni. Közömbös úgysem lesz senki. Azt pedig már meg sem említettem, hogy a Time magazin egy teljes különszámot állított össze az emlékére (2001. szeptember 11. óta először).