S-H-E-R-L-O-C-K Holmes

Ha a cím trailervégi nevetséges kiírásától eltekintünk, akkor az első előzetes Guy Ritchie Sherlock Holmes adaptációjához (ami persze egy mítosz teljes újragondolása, ahogy ma az divatos) teljesítette azokat az elvárásaimat, amiket az eddigi képáradat alapján vártam. Fegyverek, félmeztelen bunyó, ketyérek, nyomozó Robert Downey Jr., megszokható Jude Law-Watson, ja és az az érdekes Guy Ritchie féle humor. Alig várjuk. Karácsonykor.

Űrszekerek térsebességen

Kicsit ugyan később, mint midenki más, de végre nekem is jutott időm, hogy megnézzem a nyár egyik legjobban várt blockbusterét, a Star Trek franchise rebootját, amit nem más dirigált, mint az új mystery-master a házban, J. J. Abrams. Igen, ez a csávó találta ki a Lostot, a Ben Affleck feleségével készült Aliast, ő producerálta a Cloverfieldet, most pedig a Fringe című sorozatát írja a FOXnak (a Mission Impossible III-at meg felejtsük el inkább). És úgy tűnik valamit nagyon tud, mert a sorban tizenegyedik Star Trek film egy iszonyat szórakoztató darab lett, nagy esélyes a „nyár legjobb blockbustere” címre.

A filmek története a nyárhoz közelítve egyre egyszerűbb és butább lesz, itt a két írónak Alex Kurtzmannak és Robert Orcinak (akik egyébként társkreálói a Fringenek) pont sikerült egy olyan középutat megtalálni, hogy a film abszolút szórakoztató, pörög az első jelenettől fogva és csak egy kicsit érdekesebb és okosabb a sztorija, mint, hogy az zavaró lenne. A történet a már ikonikussá vált karakterek előtti generációval indít. A U.S.S. Kelvint megtámadja fekete lyukból érkező óriási romulán űrjármű, Spockot keresik, majd az újdonsült kapitánnyal, George Kirkkel együtt felrobbantják az egész hajót. Közben Kirk fia megszületik a mentőkabinban, ő lesz a James Tiberius. Felnő, felveszik az űrflottához, az első küldetése pedig a U.S.S. Enterprisera vezeti és persze bele a legnagyobb lecsóba újra a romulánok és Nero ellen.


Film legnagyobb erőssége az oltári jó kaland hangulat és az atmoszféra és a jövőkép nem túl komplex megalkotása. Sokat segít, hogy nagyon figyelnek a részletekre. Kezdve azzal, hogy a nagyrészt emberi társaság között néha-néha felbukkan egy idegen figura (biztos külföldi egyetemisták), egészen a csillogó villogó ruhákon, díszleteken (meg persze az effekteken) át, az ötletesen egyedi operatőri munkáig. Sokaknál egyébként ez az, amit kritizáltak főleg a túlzott lens flare effekt miatt. Pedig a lens flare az egyik fontos eleme az egész világ megteremtésének, igazából ettől is csak csillogóbb, gazdagabb, szebb lesz a film jövőképe. A másik dolog pedig a kamera lassú imbolygó hintázó mozgása a hajókon. Lehet, hogy fölösleges, de a nézése közben kicsit mi is az űrben lebegünk az Enterprise fedélzetén. Az egész egy oltári steril, emberuralta környezetben játszódó akciófilm, ahol még az Anton Yelchin által alakított karakter se túl cheesy ahhoz, hogy elrontsa a film élvezetét.
Nagy bátorság volt egyébként, hogy ezzel a szereplő gárdával indították újból a nulláról a Star Trek univerzumot. Így utólag elég nehéz lenne másokkal elképzelni, hiszen a megfiatalított legénység fiatal színészeket kíván. Talán a Kirköt alakító Chris Pine az, akinek még párszor bizonyítania kell, hogy nem csak egy nyálas szépfiú, de pozitív meglepetés volt látni a vásznon. Elég jól hozta a tesztoszteron túltengésben lévő, ifjú kalandvágyó kapitány. Zachary Quinto egyetlen arckifejezése pedig pont jónak bizonyult Spocknak, még talán az őstrekkiek is meglátják benne a fiatal Leonard Nimoyt (akinek egy viszonylag hosszú cameo jutott). Minden szereplőnek jut valami vicces beszólás, de a komikus szál legerősebb része egyértelműen Simon Pegg, akinek a karaktere az egyik legjobban eltalált a filmben, minden beszólása mosolyt csalt az arcomra. Sajnos viszont a tökös főgonoszt nem sikerült megteremteni, (a Devastator már az előzetes alapján sokkal burtálisabb, mint Nero) Eric Bana nem tud túl gonosz lenni, van egypár idióta egymondatosa, de a hajója fenyegetőbb, mint bármelyik beállítás a gonosz tetovált vicsorgó fejéről. Összességében mindenki jó volt a szerepére és a karaktereket is sikerült úgy eltalálni, hogy frissek legyenek, de látszódjon rajtuk a, hogy hova tudnak fejlődni a jövőben, hogy ők bizony a U.S.S. Enterprise legénysége.


Annyi előnyöm származott a kései cikkírásból (bár Jon Favreau is csak tegnap látta, bár ő kicsit talán elfoglaltabb), hogy kiderüljön, hogy nem csak én vagyok egyedül, aki alig látott pár részt a sorozatból vagy a filmekből (személy szerint egyet láttam a TOS-ból, de abból szeretnék többet, viszont Patrick Stewart abban a fekete-piros egyenruhában már ránézésre is mindig idegesített), de rendkívül jól szórakozott, mi több. A blockbuster szezon elkezdődött méghozzá baromi jól. Az első pillanatoktól pörgő rendkívül látványos film a Star Trek, már most készülök a folytatásra, ami remélhetőleg beigazolja, hogy a felébredhet egy tetszhalott franchise méghozzá úgy, hogy nagyon nem szarik magasról az örökségre mégis megújult és (nem olyan HSM értelemben) fiatalos tud lenni.

Star Trek (2009, USA) 127 p, Rendező: J. J. Abrams, Szereplők: Chris Pine, Zachary Quinto, Eric Bana, Bruce Greenwood