A Kecskemét és Tiszakécske közt félúton található aprócska kis falu, az ásványvize miatt az utóbbi években híressé vált Szentkirály korántsem a bubilovag reklámarc Luis Figo-tól menő hely igazán. Annál inkább azoktól a fiataloktól, akik megunva a tétlenséget saját kezükbe vették a sorsuk, (kevésbé hangzatos szóval) szabadidejük irányítását, és létrehozták a Szentkirályi Ifjúsági Közhasznú Egyesületet. A SZIKE elnökségének két tagjával, Csorba Zoltán szociológussal, és Csorba György jogász-hallgatóval beszélgettem az egyesület klubhelyiségében, a Presszóban.
- Miért láttátok szükségét egy szervezet létrehozásának?
CsZ: Hat évvel ezelőtt volt egy erős társaság, közép- és általános iskolásokból, mindig itt ültünk és kvaterkáztunk kint a parkban, a mostani egyesület főhadiszállása mellett, illetve az akkor még működő Birkacsárda nevű becsületsüllyesztőben, ami aztán bezárt, és ezzel egy időben az a társaság is felbomlott. Ezután eltelt két-három év, amikor nem tudtunk semmit sem csinálni, nem volt semmilyen program Szentkirályon, de úgy semmi, hogy gyakorlatilag nulla. Volt a kultúrház, meg egy darab kocsma, ami olyan ótvar volt, hogy egy 17-18 éves fiatal nem szívesen tette be oda a lábát. De egyáltalán nem maga az ivás volt a lényeg, hanem az, hogy nem volt egy olyan hely, ahol a fiatalok össze tudtak volna gyűlni. És akkor 2007 húsvétjának a környékén, amikor megint kint ültünk a parkban, és megint csak nem tudtunk mit kezdeni magunkkal, a művelődésszervezőnek tanuló Bőti Józsinak jött az az ötlete, hogy milyen jó lenne csinálni egy egyesületet, és valahogy megpróbálni megszerezni hozzá a kultúrház felső szintjét. Józsi átlátta azt, hogy ha valamilyen intézményesült formában próbálunk meg a fiataloknak – köztünk magunknak is – bulikat csinálni, nem kell kinn dekkolni a mínusz 20 fokban, és emellett akár más értelmes dologhoz is tudunk kezdeni. Beszéltünk a polgármesterrel, és megkaptuk ezt a helyet közművelődési szerződés keretén belül, bérleti díj nélkül, határozatlan időre.
- És miért tartottátok fontosnak, hogy a magatok szórakoztatásán túl egy közösségbe szervezzétek a szentkirályi fiatalokat?
CsGy: Ez egy kis falu. Az iskolába egyre kevesebb gyerek jár, és azt már mi is megértettük, hogy ha nincs semmilyen szórakozási lehetőség, ami lekösse, ide kösse a fiatalokat, akkor nem maradnak itt. Ezek persze távlati dolgok, az elsődleges nyilván az volt, hogy értelmes dolgokat csinálva jól érezzük magunkat.
- És milyen programokkal, eseményekkel tudtok alternatívát nyújtani a fiataloknak? Miért érdemes tagjának lenni a SZIKÉ-nek?
CsGy: Az egyesület fő tevékenysége a kulturális programok szervezése. Ezért nézünk a filmklubban – többek közt – olyan filmeket is, amik mondjuk a tv-ben nem nagyon láthatók, amik kicsit elvontabbak, vagy komolyabbak. Szoktunk csinálni minden nagyobb nemzeti ünnepen valamilyen megemlékezést: az elnökség kijelöl néhány embert, ők készítenek egy tablót, és hozzá egy kisebb kis műsort, amiben a saját szájuk íze szerint eleveníthetik föl a történelmi eseményeket. Próbáljuk rávenni a többieket, hogy maguktól is kezdjenek el szervezkedni. Így volt már sport- és kártyanap, tojásfestés, különböző tematikus bulik, stb. De volt már több magyar nóta estünk is: a lányok csináltak zsíros kenyeret, az egész Presszót úgy rendezték be, mint egy csárdát, mi hoztuk a bort, meg reszeltünk talpig páncélban J. Áprilisban pedig tartottunk egy három zenekaros zajongást, ahol a magyar vöröskeresztnek gyűjtöttünk adományt. Az is egy nagyon fontos dolog a SZIKE kapcsán, hogy itt együtt tudnak lenni az emberek és nem össze-vissza császkálnak.
- A hétköznapokban hogyan néz ki a SZIKE élete?
CsZ: Minden hónap utolsó szombatján van egy közgyűlés, van jelenléti ív, új tag felvételénél szavazunk, az adott hónap közgyűlésén a következő hónap programjait beszéljük meg. Vannak olyan időszakok, amikor majdnem minden hétvégére esik valamilyen program. Bekerültünk a Szentkirályi Hírmondóba is, ott kaptunk egy oldalt, megtölthetjük a saját dolgainkkal, hírekkel, programokkal.
- Kapcsolatban álltok más civil szervezetekkel?
CsZ: Abszolút célunk a későbbiekben együttműködni más civil kezdeményezésekkel, de az elmúlt – kezdeti időszakban – alapvetően arra mentünk rá, hogy a saját köreinken belül próbáljuk meg erősíteni a tagságot. Így egy év alatt eljutottunk oda, persze egy csomó szarrágás árán is, hogy azok az emberek, akik eddig nem tudtak közgyűlésen hozzászólni semmihez, azoknak most már van véleményük, vannak ötleteik, nem is mondanak hülyeségeket. A közgyűlések rávezetik az embereket arra, hogy ha van valami problémád, azt el kell mondani, mások előtt meg kell szólalni, tudni kell beszélni, rá kell jönnöd arra, hogy miként lehet a mondanivalódat a lehető legfrappánsabban, legérthetőbben, legrövidebben megfogalmaznod. Tehát a személyiségfejlesztés is egy felszínalatti cél, és közben mi magunk is rengeteget tanulunk.
- és az így létrejött közösségetek milyen szinten vesz részt magának a falunak az életében, a tágabb szentkirályi közösségben?
CsGy: Augusztus 20-án szokott lenni a falunap, a legutóbbin a SZIKE négy programmal képviselte magát: játszott két helyi zenekar, voltak tűzzsonglőrjeink, és itt a Presszóban rendeztünk egy tablós kiállítást az egyesület előző évi tevékenységéről. Amúgy szerveztünk szemétszedést, kitakarítottuk a játszóteret, felújítottuk a padokat, újraöntöttük a betonasztalokat, újrafestettük a kukákat, körülnyírtuk a tujákat: szóval a saját környezetünket is próbáltuk szebbé tenni.
- Milyen lehetőségei vannak Szentkirályon az embereknek, és ezen belül is a fiataloknak?
CsGy: Ez egy kétezres falu, meglehetősen kevés munkalehetőséggel. Óvoda van, általános iskola van - még, a felnőttek nagy része bejár Kecskemétre dolgozni, vagy esetleg mezőgazdaságból élnek. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy a SZIKÉ-nek az a hosszú távú célja, hogy megpróbáljon minél több olyan dolgot nyújtani, ami ittmaradásra bírhatja a fiatalokat.
- És hogyan látjátok úgy általában az alföldi falvak helyzetét?
CsGy: Úgy gondolom, hogy falun abszolút érdemes élni és családot alapítani, mert a falu egy olyan közösség, ami sokkal összetartóbb és sokkal mélyebb, mint mondjuk egy város.
- Miért?
CsGy: Mert a kapcsolatok sokkal közvetlenebbek, és ez egy olyan dolog, ami nem pótolható semmivel, és ezt mindenkinek segíteni kellene: hogy a vidék fejlődjön, bővüljön, és megtartsa a falu jellegét.
CsZ: Én jelenleg a vidék helyzetét botrányosan rossznak látom. A mezőgazdaságból is egyre rosszabbul lehet élni, mert sajnos nem az alulról építkezés folyik, hogy amit a falu megtermel, azokat kellene megvenni, felvásárolni a nagy vállalatoknak, hanem ehelyett szinte mindig a külföldit részesítik előnyben. Pedig ugye az egész életnek az egyik alapja az élelem, és ha a vidéket ellehetetlenítik, ha nincsen kaja, akkor tökmindegy, hogy a városban hány darab kulturális intézmény, meg szórakozó hely van, éhen döglik mindenki. Meg azt is problémának látom, hogy a „paraszt” pejoratív kifejezés lett, pedig egyáltalán nem az, azok közt, akik a kétkezi munkájukból élnek is van nagyon sok értelmes ember. Meg ugye a vidéki embernek a föld, meg ami hozzá tartozik, az jelenti az életének az alapját, persze az lehet, hogy ez nem tudatosul benne ilyen formában.
- Érintettük már a közösségépítés fontosságát. Mit gondoltok a magyarországi közösségekről? Meg magára Magyarországra lehet-e egy működő közösségként tekinteni?
CsGy: A felszínen abszolút megosztottnak látom az országot, ahány ember annyiféle dolog, az emberek nem tudnak egy zászló alá felsorakozni.
- Mert erre szükség lenne?
CsGy: Átsegítené bizonyos problémákon a nemzetet, de belül abban bízom, hogy összetudunk fogni, ha nagyon olyan a helyzet.
CsZ: Én más szemszögből közelítem meg a dolgot, de ha tényleg csak a felszínt kapirgáljuk, akkor közigazgatási értelemben működnek közösségek, de azt már nem látom, hogy mondjuk Szentkirály akár egy kulturális ügy okán összetudna fogni, teszemazt azért, hogy építsenek egy könyvtárat. Mert szerintem az emberekben meg van még mindig az az érzés, hogy minek nekem ezzel foglalkozni, minek fárasszam magam, majd megcsinálják a felettem lévők, a vezetők.
- Tehát mindenki hárít, és vár a sült galambra?
CsGy: Az egyesületben is látszik, hogy akinek nincs konkrét feladata, vállalása, az szokott a legjobban pofázni, rinyálni, alávágni mindenfélének, de azért is vagyunk, hogy ezen a hozzáálláson megpróbáljunk változtatni.
Köszönöm az interjút. Az eddigi szikés élményeim alapján csak annyit mondhatok, hogy itt a változtatás még véletlenül sem a gittrágással kezdődik, hanem a jóhangulatú, olykor fröccsmámorba bukó beszélgetésekkel és mulatozásokkal :).
Bejegyzések
