A következő címkéjű bejegyzések mutatása: politika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: politika. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. jún. 1.

Most tényleg az én anyámat?! #1

(legújabb, közéleti rovatunk első darabját olvashatjátok. sok szeretettel mindenkinek:)

Égesd el magad, vagy dugjál a szavazáson!

Arról csak sejtéseim vannak, hogy az EU más országaiban milyen apropóból tartanak szavazást vasárnap, de hogy Magyarországon miről fognak dönteni az emberek, arról gőzöm sincs. Tévét nem nézek, postaládámból a lakótársaim jóvoltából a saját leveleimen kívül semmit nem kapok meg (néha még azt sem), neten csak csajokat nézek, így egyedül az utcáról, főként az óriásplakátokról értesültem arról, hogy bizony itt is lesznek valamilyen választások, ahol is a drága jó pártjaink szeretnék, hogy rájuk szavazzunk. A FIDESZ plakátjairól azt ugyan nem tudtam meg, hogy miért is szeretnék a voksomat, tehát hogy mit nyújtanának cserébe, de az mindenestre nyilvánvalóvá vált, hogy imádnak szavazni, olyan l’art pur l’art alapon, felszólító módban erre is bíztatnak mindenkit. Mondjuk azt nem tudtam eldönteni, hogy az ég-e el, aki szavaz, vagy az, aki nem.
Nyilván, minden választási plakát valamilyen párt által képviselt mondanivaló reklámozása miatt jön létre, a Jobbik két szlogene ezt 50 %-ban teljesíti is. Amelyikben nem, az legalább informatív, közlik, hogy ők az új erő. Arra azért kíváncsi vagyok, hogy ki az a választó, aki azért szavaz rájuk, mert ők most a legerősebbek. Ez kicsit a bikák párzási időszakára emlékeztet. Végülis tavasz van, párosodjunk emberek! Ja, de hogy nekem csak magyar lánnyal lehet, mert Magyarország a magyaroké? Üsse kő, van itt elég jó csaj.
Viszont úgy látszik, nem szeret dugni az MSZP, mert ők inkább söröznek. Na jó, csak a fiatalok. Az idősebbek inkább félnek, hogy seggbe bassza őket a Jobbik. Mindig is tudtam, hogy nagy kujonok ülnek az SZDSZ-eseknél, most is nagyon mocoroghat arra felé a cerka, mert mindenáron ők szeretnének lenni a harmadik legnagyobb kan a kies magyar pusztában (Ki lesz a harmadik erő?).
A paletta legújabb színéről, az LMP-ről is csak annyit tudunk meg nagyjából, hogy ők az érzéki dolgokat kultiválják, hiszen ilyen szlogenjeik vannak: érzed, hogy - jobbat érdemel, - most megfizetsz, - jót akarsz, - nem szabad, - most te kívánsz.
Az MDF új kiegyezése előtt meg csak állok értetlenül. Na jó, értem, viszont azt még véletlenül sem, hogy miként lehet az, hogy sem náluk, sem az összes többi pártnál még véletlenül sem derül ki a plakátok alapján, hogy itt kérem szépen Európai Parlamenti választások lesznek, ahol európai (nem magyarországi!) ügyekben kéne MO érdekeit képviselni. Esetleg valamilyen koncepció alapján…















2009. márc. 19.

a liberális demokrácia egyetlen kiútja a klasszikus értelemben vett válságból

Obama népszerűsége csökken, és nem azért írom le a nevét, hogy a google megtalálja a bejegyzést, hanem mert mindennek a kulcsa itt rejlik ezen a képen. Ha minden igaz ez egy izraeli fagyi reklám (tanulmányozzuk jó hosszan).

Remélem mindenkinek egyértelmű az, hogy "válság" gazdasági okain és következményein túl igen komoly társadalmi vonzattal is rendelkezik, és a társadalmunk válságából meggyőződésem szerint (a címben említett egyetlen kiút) a politikai és kultúrális értelemben vett szubkultúrák (re-)aktivizálása. És ráadásul mindehhez pofonegyszerű, de annál specifikusabb eszközöket kell igénybe venni.

Obama valószínűleg nem lesz az, akinek sokan hiszik: minden idők legjobb amerikai elnöke, megváltó, antikrisztus, stb. De ez nem jelenti azt, hogy a módszer nem sikeres. Az Obama-brand kiépült (mert mindenkinek üzent valamit és mindenkinek mást) és mostmár bármit el lehet vele adni legyen az akár egy fagylat Tel Avivban.

A mai, abszolút globalizált társadalmak sok-sok szubkultúra egymástól relatív független kis csoportjára estek szét, melyek majd minden életmódbeli, nyelvi, kultúrális kérdésben különböznek egymástól. Ahogy politikailag is abszolút eltérő aktivitást mutatnak. Ha eljut odaáig egy politikai erő, hogy rájön, hogyan ezeket a szubtársadalmi csoportokat hogyan tudja megszólítani, az maga a probléma felismerése és megoldása egyidejűleg.




Nos én hiszek abban, hogy a kapitalizmus az a gazdasági rendszer, mely az eddigi legelőnyösebb és legműködőképesebb társadalmat képes működtetni, azok közül amiket az emberiség kipróbált. Pusztán annyi történt, hogy a demokrácia megélésének csatornái abszolút megváltoztak, és a változásnak jelentős része már a XXI. században történt. Lépésekre vagyunk egy olyan paradigma váltástól, ami legalább akkora változást hozhat mint a francia vagy az orosz forradalom.

Jelenleg a lényeg az kedveseim, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor ti az egyik olyan csoport lesztek, akik meghatározhatják mi a jó Isten történjen ebben az országban, a világban. Mert a következő lépés az, hogy a technológia szerepének átértékelésével a politika aktorai rájönnek arra, hogy titeket hogyan és mivel lehet megszólítani, hogy újra résztvegyetek a politikában. A kérdés, hogy kijön rá erre végre?!

Rendkívül érdekes korban élünk, a legutóbbi gazdasági világválság után az emberiség egy része egészen furcsa megoldásokat talált ki. Biztos vagyok benne, hogy nem térünk vissza egyikhez sem, de ha valami annyira más jön most, mint amit azok a változások hoztak, nos akkor nekünk is lesz majd mit mesélni az unokáinknak. Minden rémtettükön és emberiség ellenes bűncselekményükön túl vizsgáljuk a kommunizmust és a fasizmust annak tükrében, hogy a hétköznapi életben milyen változást jelentett a társadalom minden tagjának számára.

És hogy a következő elmélkedésem témáját előrevetítsem: mindezek a jól felismerhető elemek, amik ezt az újfajta politikai párbeszédet alkotják, jól felrajzolják a legjelentősebb társadalmi változást az emberiség történetében. Mégpedig azt amikor a gépek nem pusztán eszközei lesznek a társadalomnak, hanem aktív szereplői.