Okkult akciósorozat Pécsett

Géniusz munkacímen a jövő héten kezdődik egy három részes, egyenként ötven perces akció tévéfilm-sorozat forgatása Pécsett, mely pár budapesti jelenettől eltekintve végig itt játszódik majd és „egy fiktív történet keretén belül, izgalmas és ’mágikus’ utazásra csábítja a nézőt a város történelmi múltjába; egyedülállóan színes és mozgalmas tablót fest a jelenkori Pécsről, Európa 2010-es kulturális fővárosáról.” A sztoriról annyit lehet még tudni, hogy egy gyilkosság nyomán különböző okkult rejtélyekre derül fény, elkezdődik a nyomozás a múltba, és képbe kerül egy különös figura, aki valószínűleg már több száz éve életben van. A sorozat felvállaltan megidézi A da Vinci-kódot.

A forgatókönyvet Fonyódi Tibor jegyzi, a rendező pedig Soós Péter lesz. Mindkettőjük neve a jelenleg is futó, Tűzvonalban című sorozatból lehet ismerős többek közt.A főszereplők közt találjuk Alföldi Róbertet, László Zsoltot, a társulatos Feke Pált, illetve a tavaly végzett Zsámbéki – Zsótér színész osztályból Erdélyi Tímeát és Tenki Rékát is.

A sugárzás várható időpontja 2009 decembere, kedvező fogadtatás esetén a Géniusz egy 10 v. 13 epizódból álló, „klasszikus” első évaddal folytatódik.

Predatorok BKV-s karszalaggal

07.02. UPDATE:

Most már hivatalosan is Antal Nimród rendezi az új Predatort.

06.23. EREDETI POSZT

A lationreview értesülései szerint Antal Nimródnak elég nagy esélye van arra, hogy egy csúnyán elszabott franchise újraindítson. Először azt hittük Rodriguez rendezi, de ő csak a producere lesz, aztán jött a hír, ami sokak szemében felcsillantotta a reményt, hogy Neil Marshall fogja rendezni a Predator rebootot. Ráadásul ő már bizonyított is ilyen téren, gondoljunk csak a Descentre, vagy akár a Doomsday vérfürdőire (nem azt mondom, hogy a film nagyon jó volt, de az akciójelenetek oda voltak téve). Most pedig arról számolt be El Mayimbe a már említett oldalon, hogy a nagy közönség és szakmai kedvenc Kontroll rendezője a producer jelenglegi kedvence.
Hát nagyon reméljük, hogy a mi Nimródunk a kellemesen szar Vacancy és most készülő Armored (amiben meglepően sok nagy név szerepel) című heistfilmje után egy újabb nagy lehetőséghez jut Hollywoodban. És remélem azt is, hogy nem felejti el a jó magyar közönségfilmet sem, aminek egyik nagy villanása egyértelműen a Kontroll volt.

Jacko ömlesztve

Az utóbbi pár napban akárhova kattintottam a neten mindenhol Michael Jacksonba botlottam (gondolom ezzel mások is így vannak, akik nem csak magyar portálokat olvasnak). Az olyan mértékadó lapoktól kezdve, mint a Guardian, vagy az Independent, a legkülönbözőbb profillal rendelkező zenei blogokon keresztül egészen Pándi Balázs sajátos, velős bejegyzéséig mindenhol megemlékeztek róla. Ez ugye egyrészt azt jelenti, hogy igazam volt, másrészt viszont azt, hogy nagyon sok érdekességre bukkanhatunk vele kapcsolatban. Ezekből szemezgetek egy kicsit, aztán megígérem, nem beszélünk róla többet (hacsak ki nem derül, hogy meg sem halt).
Az egyik legjobb írás talán a Guardian (pontosabban, annak vasárnapi kiadása, a The Observer) hasábjain jelent meg. Itt olvasható, nem rövid, de megéri átrágni magunkat rajta. Szintén a Guardianban olvasható egy, kizárólag Jackson sikereinek társadalmi hatásával foglalkozó cikk. És még mindig a Guardian, ahol egyébként is külön rovatban foglalkoznak, Európa egyik legnagyobb (épp a hétvégén megtartott) szabadtéri, zenei összejövetelével, a Glastonbury fesztivállal. Jacko univerzális ismertségét és hatását pedig mi sem mutatja jobban, mint, hogy (az egyébként mainstream popzenével nem igazán foglalkozó) Glastonburyben is az ő halála volt a téma. Erről egy videó itt, és egy-két rövid írás arról, hogy a fellépők és a közönség hogyan reagáltak minderre itt és itt.
A szintén angol Independent napilap is több érdekes cikket hoz a témával kapcsolatban (lásd ezt), de a személyes visszaemlékezésektől és sablontémáktól eltérő kommentárt is találni, Egy tragédia. De mi lesz a gyerekeivel? címen.
Átugorva az USA-ba, a new yorki, ingyenes napilap, a Village Voice netes kiadása előszedte archívumából a Jackoval foglalkozó cikkeket, kezdve a Jackson 5 korszaktól. Ez talán a legjobb összeállítás, amivel találkoztam, tele jobbnál-jobb képekkel. Itt található (plusz, ami lemaradt az itt). Egy rövid bejegyzés erejéig még a The New Yorker is megemlékezik róla, kifejtve mekkora hatással volt még Manu Dibango-ra is (meglehetősen furcsa, és váratlan, bár jól alátámasztott párhuzam). A The Washnigton Post pedig, többek között, összegyűjtötte Jackson legnézettebb tévés fellépéseit (ez utóbbi, via comment:com).
Természetesen a zenei blogok sem hagyhatták szó nélkül az esetet (ha már Glastonburyben is ez volt a téma). Az egyik legfontosabb, legfőképp indie-vel és mindenféle barkácspop-rock-elektronikus zenével foglalkozó oldal, a Stereogum egy igazán korrekt írásban búcsúzik a sztártól, amiben ráadásként nemcsak különböző, a fenti stílusokban alkotó előadók mesélnek Jacksonhoz kapcsolódó élményeikről, hanem a cikk végén meghallgatható a Billie Jean egy korai, demo változata. Ha másért nem, ezért kihagyhatatlan. Szintén különböző előadök reakcióit gyűjtötte össze a Pitchfork. De ha esetleg valaki még több, különböző Billie Jean-t szeretne hallani, az megteheti a Fong Songs blogon, ahol ezen kívűl van még Thriller, Black or White vagy épp Smooth Criminal átdolgozás is. A The Hood Internet nevű mash-up blog, pedig nem mással mint egy mash-uppal emlékezik.
Aki pedig ezek után ritka családi fotókat akar nézegetni, az megteheti a hollywoodi pletykaoldalon, a TMZ.comon (ahol egyébként a világon elsőként volt olvasható Jacko halálhíre).
Na, hát nagyjából ennyi volna. Lehet sírni, nevetni, érdeklődni. Közömbös úgysem lesz senki. Azt pedig már meg sem említettem, hogy a Time magazin egy teljes különszámot állított össze az emlékére (2001. szeptember 11. óta először).

hamarosan megnyílik az első turisztikai és kereskedelmi űrállomás

A Sci-Fi Sabbathoz szervesen kapcsolódó hír (bár nem különösebben új, de a magyar média most kapta csak valamiért szárnyra, és csatlakozunk mi is a főáramhoz:), hogy Új-Mexikóban már építés alatt áll a Föld első turisztikai és kereskedelmi célú űrállomása. A tulajdonos a médiamogul, Sir Richard Branson Virgin Galactic nevű űrlégitársasága.

A tervek szerint két év múlva fejeződnek be az építkezések, és ekkor indulhatnak innen az első űrturisták is, mintegy 200 ezer dollárért.

A témában részletesebben itt olvashattok egy elég jó cikket.

A király halott

Éjfél körül jött a hír, elhunyt Michael Jackson. Nem kívánok tipikus nekrológot írni róla, pontról pontra végig venni sikereit (legnagyobb példányszámban eladott lemez stb..), legjobb lemezeit (kezdve a Jackson 5 legnagyobb sikereitől, az Off the Wall tökéletes diszkóslágerein és a Thriller címadójának mai napig elképesztő klipjén keresztül egészen a History megalomán társadalomkritikus dalaiig) vagy épp molesztálós botrányait. Megteszik ezt majd sokan a nap folyamán. Pedig teljesen fölösleges, mert ezeket mindenki ismeri. És ezt értsd úgy, hogy tényleg MINDENKI. Ez az, ami egészen hihetetlen, és felkavaró Jackoval, illetve halálával kapcsolatban. Hogy, aki az elmúlt harminc évben bármilyen szinten is kapcsolatba került a külvilággal, a médiával az ismerte Michael Jacksont, elcsípte valamelyik számát, látta, ahogy kifehéredve, egyre törékenyebben integet csillogó gyémántokkal kirakott ruhájában. Ő volt az ultimate szupersztár. Soha, senki nem volt olyan ismert a popszakmában, mint ő (talán a Beatles fiúk, meg Elvis de ők még a totális médiauralom előtt élték zenitjüket).

Ennek oka pedig roppant egyszerű. Amellett, hogy olyan erős menedzsmenttel rendelkezett, úgy mozgott, olyan gigantikus showműsorokat adott, mint talán senki más rajta kívűl, volt még egy kivételes tulajdonsága: kurva jó dalai voltak. És ez mind, egyszerre senkinek se jött össze. Se Madonnának, se George Michaelnek senkinek. Valami mindig hiányzott a többieknél. Ezért nem volt képes más olyan univerzális hisztériát kiváltani, mint ő. És ezért van az, hogy még a legszőrösszívűbb, legcinikusabb zenekritikusok is elismerik legnagyobb slágereinek zsenialítását.

Amióta feltűnt a hír az interneten, az első RIP-aztakurva tengelyen mozgó hozzászólások után rögtön kialakult egy vita magának a halálesetnek a hatásáról. Arról, hogy minek is tekintsük ezt. „Pusztán” egy kivételes sztár távozásának, vagy esetleg annál jóval többnek, valamiféle korszakhatárnak? A kérdésre nyilván nem adható egyértelmű válasz, de annyi biztos, hogy Michael Jackson volt a legnagyobb alakja a 80-as, 90-es évek gigantikus showbusiness popjának, és nem lenne meglepő, ha az utókor ezen (az egyébként régóta szétforgácsolódó) korszak utolsó, jelképes pillanatának az ő halálát tekintené majd. Ugyanis most fog igazán szembeötleni az a folyamat, ami már eddig is jelen volt, hogy „a szórakoztatóipar legnagyobb állócsillagai folyamatosan lepotyognak, a helyükön pedig senki nincs” (ahogy azt Benei Péter nagyon helyesen írta a tumble-blogján). Akárhogy próbálkozik Justin Timberlake, vagy Rihanna, vagy akárki. Nem lesz itt már egy olyan ember se, aki képes lesz ehhez hasonló reakciót kiváltani az emberekből.

Ez persze nem feltétlenül baj, hiszen az internet (ami ennek az egész folyamatnak a kiváltója és katalizátora volt), és a letöltésmánia annyi remek zenét, és olyan szintű demokráciát eredményezett az emberek számára, amennyit a Beat it idején még elképzelni sem lehetett volna. Az azonban mindenképp elgondolkodtató, hogy harminc-negyven év múlva melyik zenésznek a halálhírére fognak az emberek New York szerte az utcára vonulni, hogy nemcsak virrasztással, hanem táncolva és énekelve tisztelegjenek előtte, vagy lesz-e olyan előadó, aki miatt a CNN hajlandó lesz több órás Breaking Newst készíteni. És ami a legfontosabb, kinek a halálhíre fogja elérni azt, hogy, ha csak egy napra is, de elsődleges beszédtémát biztosítson a mai világ mikrodarabokra hullását leghűebben tükröző különböző internetes oldalak felhasználóinak? Valószínűleg senki. Ha így nézzük Jacko halála valóban a szórakoztatóipar egy már letűnt korszakának utolsó pillanata.

zenében nyomul David Lynch

Mostanában több zenei vonatkozású hír is felröppent David Lynch-csel kapcsolatban. Néhány hónapja videoklippet rendezett Mobynak, június végén pedig közre adja a Fox Bat Strategy: A Tribute to Dave Jaurequi című lemezét, amit még 1994-ben írt meg és rögzített. A hamarosan megjelenő lemezt Lynch az album felvételeiben segítséget nyújtó Dave Jaurequi emlékére adja ki, a címben szereplő, és a felvételekben kulcsszerepet vállaló gitáros-énekes 2006-ban hunyt el. A korongon hét szám szerepel majd, mindet Lynch írta és ő volt a számok producere is.

A számlista:

Fox Bat Strategy: A Tribute to Dave Jaurequi

1. “They Go Down”

2. “Lost on Cahuenga”

3. “Almost an Angel”

4. “Shoot the Works”

5. “You’re the One”

6. “Rollin’ Down With You”

7. “I Dream of You”


forrás: est.hu
music.ninemsn.com.au

Gondryból sosem elég

Elkészült a kiegészítés végre a „Work of Director …” sorozat egyik legérdekesebb lemezéhez, ami Michel Gondry munkásságával foglalkozik. Az egyenlőre (?) csak a hivatalos Gondry-oldalon elérhető DVD majdnem háromórányi videót és nagyon sok „behind the scene” extrát tartogat. A klipek között szokás szerint ott van Björk meg a Radiohead, de van Beck, Rolling Stones és Paul McCartney is, csak, hogy párat említsünk.

Ezek alkotják a lemez magját, de nem feledkezhetünk meg az Other Works menüpontról sem, amiben olyan videók kaptak helyet, mint például, amikor Gondry kirakja az orrával a rubik kockát, vagy a Hardest Button to Button Simpsons féle paródiája is. Akit eddig nem győztem volna meg, hogy ugyanúgy, mint az első dvd ez is a mustbuy kategóriába tartozik az nézzen a borító alá, ott a teljes tartalomjegyzék.

MICHEL GONDRY 2: MORE VIDEOS contains the following videos:

MUSIC VIDEOS:
1. Michael Andrews ft. Gary Jules "Mad World"
2. Paul McCartney "Dance Tonight"
3. Thomas Dolby "Close But No Cigar"
4. Björk "Declare Independence"
5. Steriogram "Walkie Talkie Man"
6. The Willowz "I Wonder"
7. Beck "Cellphone's Dead"
8. The White Stripes "The Denial Twist"
9. Donald Fagen "Snowbound"
10. Cody ChesnuTT "King of the Game"
11. Sinead O'Connor "Fire On Babylon"
12. Queen with Wyclef Jean ft. Pras & Free "Another One Bites the Dust"
13. Radiohead "Knives Out"
14. Dick Annegarn "Soleil du Soir"
15. Sananda Maitreya "She Kissed Me"
16. Sheryl Crow "A Change Would Do You Good"
17. The Black Crowes "High Head Blues"
18. Leafbirds "It Can All Be Taken Away"
19. The Rolling Stones "Gimme Shelter"
20. Energy Orchard "How the West Was Won"

MICHEL GONDRY 2: MORE VIDEOS contains the following special features:

BEHIND-THE-SCENES:
1. Behind-the-Scenes Of The White Stripes "The Denial Twist"
2. Behind-the-Scenes Of Beck "Cellphone's Dead"
3. Behind-the-Scenes Of Paul McCartney "Dance Tonight"
4. Behind-the-Scenes Of Radiohead "Knives Out"
5. Behind-the-Scenes Of Steriogram "Walkie Talkie Man"
6. Behind-the-Scenes Of Björk "Declare Independence"

OTHER WORKS:
1. The Simpsons Parody Of The White Stripes Video
2. Booker T and The Michel Gondry's
3. Michel Gondry Solves A RUBIK'S CUBE With His Feet
4. Michel Gondry Solves A RUBIK'S CUBE With His Nose
5. Jack Black Beats Michel Gondry WIth His RUBIK'S CUBES
6. Herve Di Rosa "Viva Di Rosa"
7. Conan & The Big Head
8. Paul Gondry's The Willowz "Take A Look Around"
9. How To Blow Up A Helicopter (Ayako's Story)
10. Forum Des Images "L' Histoire De L'Univers"