Tervezzünk jó előre

Tudom, hogy mindig csak ajánlok, de hát annyi érdekes, jó dolog történik körülöttünk, hogy nincs más választásom. Most két időben nagyon távoli programra hívnám fel a figyelmét mindenkinek. Természetesen zenéről van szó és természetesen kihagyhatatlan mindkettő.

Először is: augusztus 6.a és 9.e között, immár negyedik alkalommal lesz megtartva az Off Fesztivál, a dél-lengyelországi Myslowicében. Ezen a rendezvényen (amely tökéletesen reprezentálja egyrészt a lengyelek remek zenei ízlését, másrészt a mi fájdalmas lemaradásunkat ezen a téren) hihetetlenül olcsón hallgathatunk meg hihetetlenül jó fellépőket, idén a négynapos jegy mindössze 150 zlotyba, jelenlegi árfolyamon kb. 10500 forintba fog kerülni, ami ugye majdnem megegyezik egy Sziget napijegy árával, felhozatalában azonban jócskán ráver a mi nagy közép-kelet európai vurstlinkra (aminek persze megvannak a maga előnyei). Tavaly már volt szerencsém részt venni a fesztiválon, és ugyan már akkor is volt néhány nagy név (többek között: Mogwai, British Sea Power, Of Montreal, Clinic stb.. plusz egy legenda James Chance, na meg levezetésnek egy Iron & Wine koncert) idén úgy tűnik még ennél is többre számíthatunk. Az eddigi, hivatalosan bejelentett fellépők között ugyanis ott van a már-már legendás, pszichedelikus és space-rock jelzőkkel ellátott Spiritualized (myspace, last.fm), a zenei sajtó által imádott, nagyratörő, power-popos gitárzenében utazó The National (myspace, last.fm), az idén harmadik lemezét megjelentetett, „post-pop-punk” The Thermals (myspace, last.fm), a hardcore-punkot valami iszonyatos energiával és egészen frissen játszó Fucked Up (myspace, last.fm), a hasonlóképp erőteljes, zenei stílusokat keverő Crystal Antlers (myspace, last.fm) vagy épp a hipnotikus minimál technot készítő, svéd The Field (myspace, last.fm) is. Mindez pedig még messze nem minden, az eddigi névsor a fesztivál hivatalos lapján olvasható. Közben pedig a last.fm-en folyamatosan jelennek meg az új nevek, nemrég például a teljesen széttorzított, punkos surf-rockot játszó Wavves (myspace, last.fm) került fel a listára. De ez még korántsem a teljes line-up. Egészen elképesztő az ár-érték arány ezen a fesztiválon (már bocs ezért a kifejezésért, de akár úgy is mondhatnánk, hogy baromi olcsó egy adag jóérzés). Ráadásul itt még azon sem kell aggódni, hogy lemaradunk valamiről, ugyanis (már ha megmarad az eddigi rendszer) a három nagyobb színpad közül mindig csak az egyiken szól a zene. Nincs tehát más hátra, menni kell tényleg. UPDATE I: A négynapos jegy már el is fogyott, de ez szerencsére, csak a Tiny Vipers nevű (egyébként nagyon jó) singer-songwriter hölgyről való lemaradást jelenti. UPDATE II: A Wavves koncert elmaradására nagy esély van, tekintettel arra, hogy lemondták az európai turnéjukat, miután a barcelonai Primavera fesztiválon Nathan Williams (lényegében maga a Wavves) teljesen hülyét csinált magából (részletek itt olvashatóak).

A másik hír már Magyarországhoz kapcsolódik, és egyébként sokkal örömtelibb, mint az előző. Augusztus 31.én ugyanis, a Budapest Sportarénában először lép fel kishazánkban Leonard Cohen (magyarul róla itt meg itt). Most előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nagyon elfogult ajnározás következik, én ugyanis részben a kanadai mester dalain nőttem fel. A munkásságát először íróként kezdő Cohen meglehetősen idősen, 33 évesen adta ki első lemezét 1967-ben Songs of Leonard Cohen címmel (igen, már 75 éves az öreg), amelyen nagyrészt az egyszál gitáros, singer-songwriter Cohent előtérbe állító dalok találhatóak emberi kapcsolatokról, vallásról, fájdalomról, tehát azokról a témákról, amikről a dalai nagy része szól mind a mai napig.

Zeneileg ez a vonal egészen a Phil Spector által tönkrevágott, 1977-es Death of a Ladies Man-ig megmaradt (bár már az azt megelőző, beszédes New Skin for the Old Ceremony-n is kezdett eltávolodni a korai, puritánabb hangzástól). Ezek után keveset hallatott magáról (egy, nem túl erős albuma jelent csupán meg ekkoriban), hogy aztán egy kis ugrással az 1984-es Various Positionnel és az azon szereplő, kivételesen gyönyörű (és azóta százak által feldolgozott) Hallelujah című opusszal megkezdje második fontos alkotói korszakát, amit ezen kívűl az I’m Your Man (1988) és a The Future (1992) lemezek fémjeleznek. Ezeken az albumokon sokkal színesebb, a korszak változásaira reagáló zenei megoldások, hangszerelés található (sok szintetizátor, női vokál előtérbe helyezése), Cohen hangja pedig a korai magas hangfekvésből jóval mélyebbre már-már Tom Waitses mélységekbe került. Aztán következett egy újabb szünet (konkrétan egy öt éves pihenő, és/vagy útkeresés egy Zen buddhista központban), minek utána 2001-ben kiadta új lemezét, Ten New Songs címmel, ami ha (egy-két dalt leszámítva) nem is tör fel olyan magasságokba, mint mondjuk az I’m Your Man, de nagyon erős album, ami szintén elmondható a 2004-es Dear Heatherről is. Azóta új lemez nincs, van viszont helyette világkörüli turné, amit egyesek szerint a mester pénzügyi nehézségi indokoltak (amit pedig menedzsere azzal, hogy megkopasztotta 5 millió dollárral), de végül is az ok lényegtelen. A lényeg az, hogy végre élőben láthatjuk és hallhatjuk ezt a 75 éves énekes-dalszerzőt, aki valóban azon kevés előadók közé tartozik, akik nélkül teljesen másképp festene a mai, tágan értelmezett könnyűzene világa. Neki még talán egy haknit is megbocsátanánk, de az eddigi visszajelzések szerint ettől nem kell tartanunk. Valószínűleg egy felejthetetlen este lesz. És akkor a pont az i-n, minden idők egyik leggyönyörűbb száma, amit csak ilyen gagyi, lemezborítós videóban embeddelek ide, mert az élő verzió épp annyival gyengébb, amennyivel több hangszer van benne (felhívnám a figyelmet a szövegre):

Burial-Four Tet közös EP - mi a szösz?

Irogatom a beadandómat, aztán pihenés közben mibe futok bele a neten? Hát nem egy Burial/Four Tet kollaborációba? Az EP még annyira friss, hogy last.fm-en is alig hallgatták, szóval most nagyon up-to-datek vagyunk. Hogy pontosan mi ez, meg hogyan azt most nem tudom megmondani, mert 1. nincs most időm végignyálazni a guglit ezért, 2. ha lenne se biztos, hogy kiderülne sokkal több, ismerve Burialt.

Annyit azért elmondok gyorstalpalónak, hogy a két srác napjaink legfontosabb producerei között van számontartva. Four Tet már jó régóta szállítja a megbolondított, csilingelős-recsegős akusztikus elektronikáit, míg az egészen tavaly nyárig anonim Burial két, dubstepbe sorolható albumot készített, amit szokás a műfaj legjobb darabjai közé besorolni. Ez a két úriember dobta tehát össze, amilye van. A végeredmény meg egyszerűen zseniális. A Moth kicsit keményebb 4/4 alapon, de összességében nagyon finoman építkezve hipnotizál, míg a Wolf Cub erőteljesebb Burial-hangzással, széttördelt dubsteppel, a háttérben viszont a Four Tettől megszokott akusztikus kísérettel nagyjából tartja a szintet (a végén egy rövid, de hátborzongató női vokállal).

Manapság, amikor minden hónapokkal előre le van fixálva, és annyira nehéz meglepetést okozni, igazán üdítő egy ilyen megjelenés. Különösen ha ennyire jó, mint ez. Direkt linket nem adok, mert megtalál a Jeszenszky, de én ezen a blogon leltem rá.

Elég meglátni

Megbéklyózva állunk egy másba vagy egymásba látott művészeti produktumok előtt. Miként válhat szubjektívvé az objektív, és hogyan formálódik a tőlünk távoli, önmagunkból eredővé. Ízekre szedni már nem elég. Minden részletet plasztik csomagból kell kitépni, hogy húsként emészthessük. Ha nem kell belevájni már be sem lehet fogadni?! A leegyszerűsítés beágyazza magát, betokosodik és a rétegek alá gyökerezik. Íme, egy példa az érzékelhetően valóságszagú, belemagyarázás szükségletét mellőző, képi vizualitás művészetéből, a fotográfia keresztapjától.

Robert Capa dokumentálta a dokumentálhatatlant. Kissé „Rejtő Jenősen” írja naplóját, ráztató humorral, frissítő légiességgel, miközben lecsupaszítva tárja elénk a háború velejét, „élesített” illusztrációkkal. Hiába ívódik nemzedékről nemzedékre a számunkra már utópiává misztifikálódott II. világháború rajzolata, Capa érzékelteti azt, ami eddig a lélek vakságába láncolt.

A magyar származású, zsidó családban felnőtt Robert Capa (született: Freidmann Endre) a spanyol polgárháborúban kezdte haditudósítói pályafutását és vált világhírűvé, A milicista halála képével.

Majd a világháborúban az amerikaiak kötelékében fotózta végig az eseményeket, -többek közt életét kockáztatva a normandiai partraszállásnál- egyedülállóan a haditudósítók között. Viszont tőle kívülálló okból, a 106 kockából 8 maradt meg homályosan, de kivehetően. A képek körbe járták a világot, inspirációt nyújtottak a képzőművészetekben, a bemozdult képek nagy hatást váltottak ki. A homály látatja tisztán a mögöttes tartalmat. (Steven Spielberg a képek által kapott motivált keretet a Ryan közlegény megmentésének első jeleneteihez.)

Az eredetileg forgatókönyvként feldolgozott naplójában, a magához rántott test közelben érződő történelem szül félelmet a D-napról íródott sorokat olvasva. Capa mindent „elkapott” a háborúban. Ugyanúgy a boldog, ironikus hangulatokat,a sokkoló pillanatokkal együtt. A Kissé elmosódva- emlékeim a háborúból címmel adaptált nem régiben kiadott naplóban, több mint száz fotójával illusztrálták, amihez Robert öccse, Cornell Capa is hozzájárult.

Ízelítőt már kaphattunk a nyáron megrendezésre került Lélek és test kiállításon Capa fotóiból. Idén viszont a Kulturális Minisztérium háromszáz millió forinttal támogatta a Magyar Nemzeti Múzeumot, hogy kiállításra kerülhessen az eddig talált összes kép. Ezt ingyenes meg lehetett tekinteni március 16-ig, de aki lemaradt se essen kétségbe, július 3. és október 11-e között beszívhatja a különleges atmoszférájú képek hatását a Ludwig Múzeumban.

Ha a történelem nagy pillanatai nem is ragadnak meg mindenkit, az az ember, aki a barátai közt tudhatta Picassót, Hemingwayt, Steinbecket, Henri Cartier-Bressont, John Hustont, ráadásul gyengéd szálak fűzték Ingrid Bergmanhoz felkeltheti az érdeklődést.

Gondryból sosem elég

Elkészült a kiegészítés végre a „Work of Director …” sorozat egyik legérdekesebb lemezéhez, ami Michel Gondry munkásságával foglalkozik. Az egyenlőre (?) csak a hivatalos Gondry-oldalon elérhető DVD majdnem háromórányi videót és nagyon sok „behind the scene” extrát tartogat. A klipek között szokás szerint ott van Björk meg a Radiohead, de van Beck, Rolling Stones és Paul McCartney is, csak, hogy párat említsünk.

Ezek alkotják a lemez magját, de nem feledkezhetünk meg az Other Works menüpontról sem, amiben olyan videók kaptak helyet, mint például, amikor Gondry kirakja az orrával a rubik kockát, vagy a Hardest Button to Button Simpsons féle paródiája is. Akit eddig nem győztem volna meg, hogy ugyanúgy, mint az első dvd ez is a mustbuy kategóriába tartozik az nézzen a borító alá, ott a teljes tartalomjegyzék.

MICHEL GONDRY 2: MORE VIDEOS contains the following videos:

MUSIC VIDEOS:
1. Michael Andrews ft. Gary Jules "Mad World"
2. Paul McCartney "Dance Tonight"
3. Thomas Dolby "Close But No Cigar"
4. Björk "Declare Independence"
5. Steriogram "Walkie Talkie Man"
6. The Willowz "I Wonder"
7. Beck "Cellphone's Dead"
8. The White Stripes "The Denial Twist"
9. Donald Fagen "Snowbound"
10. Cody ChesnuTT "King of the Game"
11. Sinead O'Connor "Fire On Babylon"
12. Queen with Wyclef Jean ft. Pras & Free "Another One Bites the Dust"
13. Radiohead "Knives Out"
14. Dick Annegarn "Soleil du Soir"
15. Sananda Maitreya "She Kissed Me"
16. Sheryl Crow "A Change Would Do You Good"
17. The Black Crowes "High Head Blues"
18. Leafbirds "It Can All Be Taken Away"
19. The Rolling Stones "Gimme Shelter"
20. Energy Orchard "How the West Was Won"

MICHEL GONDRY 2: MORE VIDEOS contains the following special features:

BEHIND-THE-SCENES:
1. Behind-the-Scenes Of The White Stripes "The Denial Twist"
2. Behind-the-Scenes Of Beck "Cellphone's Dead"
3. Behind-the-Scenes Of Paul McCartney "Dance Tonight"
4. Behind-the-Scenes Of Radiohead "Knives Out"
5. Behind-the-Scenes Of Steriogram "Walkie Talkie Man"
6. Behind-the-Scenes Of Björk "Declare Independence"

OTHER WORKS:
1. The Simpsons Parody Of The White Stripes Video
2. Booker T and The Michel Gondry's
3. Michel Gondry Solves A RUBIK'S CUBE With His Feet
4. Michel Gondry Solves A RUBIK'S CUBE With His Nose
5. Jack Black Beats Michel Gondry WIth His RUBIK'S CUBES
6. Herve Di Rosa "Viva Di Rosa"
7. Conan & The Big Head
8. Paul Gondry's The Willowz "Take A Look Around"
9. How To Blow Up A Helicopter (Ayako's Story)
10. Forum Des Images "L' Histoire De L'Univers"