...az első nevek az idei Sziget fesztiválra. Eddig olyan remekül titkolták őket, hogy még a last.fm-en sem volt fenn szinte semmi info, de most végre előzetes képet kaphatunk arról, érdemes lesz-e egyáltalán várakozással tekinteni a következő névsorra, vagy veszítsük el minden hitünket már itt és most.
És akkor ennyit a hírértékről, jöhet a véleményezés. A Placebo-Prodigy-Fatboy Slim hármas nem túl sok izgalmat rejt magában, de komolyabb baj sincs vele. Arra pont jó lesz, hogy quartosok és hasonszőrű társaik újra leírhassák, hogy mennyire röhejesen megragadtunk a kilencvenes években (nagyjából a Pendulum és a Ska-P is ez a kategória). Ennél már sokkal örömtelibb azonban a Klaxons-Bloc Party-The Ting Tings trió. Ez a három zenekar ugyanis úgymond aktuális, ami valljuk be a Szigeten ritka mint a fehér holló, ráadásul (mindenféle hype ellenére) még zenéjükre is érdemes odafigyelni (többé-kevésbé). A Klaxons és a Bloc Party talán már itthon is befutott köszönhetően az MR2nek és az MTVnek (sajnos egyiket se követem, úgyhogy ezt nem tudhatom). Előbbi bandánál borítékolható egy hatalmas buli, az Atlantis to Interzone, a Golden Skans vagy az It’s not over yet egyaránt remek popdalok. A Bloc Party egy hasonlóan ütős első lemez óta (amin olyan őrült jó slágerek voltak mint a Helicopter vagy a Positive Tension) viszont gyengébb pillanatokat is produkált, de azért az azóta megjelent albumaikon is rendre akad két-három jó szám. A The Ting Tings a legfrissebb név hármójuk közül, de egyben a leggyengébb is. A tavalyi bemutatkozó lemezre sikerült kb. kettő olyan számot felvenni (a Shut Up And Let Me Go az egyik), amit érdemes végighallgatni, a többi bőven a semmitmondó indie-kategóriába tartozik.
A Világzeneiről nem is emeltem ki mindenkit, aminek leginkább az az oka, hogy nem is ismerem őket. Majd Marton László Távolodó biztos eligazít ez ügyben minden érdeklődőt. Tiken Jah Fakoly reggae(s) dalaihoz azonban már volt szerencsém, és ugyan különösebb újítás nem várható tőle, de az esetleges tűző napban, 35 fokban kellemes háttérzene lehet (egy kis ízelítő). A 08001et szintén nem ismertem eddig, de mindenhol a „már kultikusnak számító” jelzővel illeték őket, hát gondoltam utánanézek, és bizony pozitív csalódás volt. Nem is szó szoros értelemben vett együttesről van szó, hanem egy folyamatosan formálódó zenei csoportosulásról, amelynek tagjai Barcelona El Raval nevű, multikulturális negyedéből származnak. Elektronikus alapú, néhol popos, néhol hip-hopos, néhol pörgős muzsikát játszanak. Ha esetleg kimennék a Szigetre, és esetleg épp aznap lépnének fel, amikor ott vagyok, biztos, hogy meghallgatnám őket.
A legnagyobb meglepetés, és egyben számomra legnagyobb név viszont a Calexico. Őszintén megvallva meg sem fordult volna a fejemben, hogy valaki elhívja majd őket a Szigetre. Bő 15 éve létező, amerikai zenekarról van szó ugyanis, akik tőlünk nyugatabbra már tényleg kultikusnak számítanak (nemcsak azt írják róluk). Country alapú zenéjüket, mariachi fúvósokkal és latin zenei elemekkel keverik (például ebben a Love feldolgozásban), de néhol még egy enyhe jazz hatás is megfigyelhető. Mindezek ellenére azért a világzenei színpad kicsit túlzásnak tűnik, de abból a szempontból jó hír, hogy az a környék a legkevésbé retkes, és a színpaddal szemközti bódéban kapható bodzafröccs pedig a legfinomabb az egész Szigeten. Ha valaki igazán szépséges dalt akar hallani, nézze meg ezt a videót, amin a Calexico a Sam Beammel (alias Iron & Wine) közösen kiadott EPről, az In The Reinsről játssza a He lays in the reins című számot, ami ugyan nem tipikus Calexicio dal, de gyönyörű. És ez épp elég. (Sam Beam a szakállas.)
Nem olyan rossz ez a felhozatal tehát, de azért nem is vág a földhöz. Az mondjuk elgondolkodtató, hogy már rögtön az első körben ott van négy olyan zenekar, akik folyamatos beszédtémát jelentenek a különböző zenei blogokon (nem, a Prodigy nincs ezek között). Ebből két dolog következhet: 1. a szigetesek végre belátták, hogy talán nyitni kéne egy kicsit az új pop-rockzenék felé is, 2. az új pop-rockzenéknek mostmár itthon is van annyi rajongójuk, hogy a nem igazán bevállalós Gerendaiék is meg merik kockáztatni a felléptetésüket. Vagy a kettő egyszerre történt, ki tudja. Lényeg a lényeg, még azért nem írtam fel a naptáramba, de ha esetleg a Calexico egy napon, de nem egy időben lépne fel a Klaxonssal és még melléjük tudnának dobni egy-két izgalmasabb előadót, akkor arra a napijegyre vevő lennék. Mert azért tízezer forint mégiscsak tízezer forint, én meg csak egy csóró egyetemista vagyok.
Hát én a Calexicot úgy 4 éve ismertem meg a Black Light album kapcsán. Akkor úgy gondoltam, hogy elkaptak egy ilyen Amerikai postwestern hangulatot, chevroletes mexikóiakkal, chopperes indiánokkal és kisvárosi cowboyokkal. Sajnos utána a többi annyira nem tetszett, de megnézném őket.
Bejegyzések
Hát én a Calexicot úgy 4 éve ismertem meg a Black Light album kapcsán. Akkor úgy gondoltam, hogy elkaptak egy ilyen Amerikai postwestern hangulatot, chevroletes mexikóiakkal, chopperes indiánokkal és kisvárosi cowboyokkal. Sajnos utána a többi annyira nem tetszett, de megnézném őket.
VálaszTörlés