Újra itt van az, amit eddig csak kívülről figyeltünk, és irigykedtünk. Goldenblog 2009. A hvg.hu újra elindítja a blogok éves versenyét.A 10 kategóriában induló versenyen elindítottuk a mi kis három hónapos gyerekünket is, természetesen a kulturális blogok kategóriájában. Holnap kiderül, hogy egyáltalán bejutottunk-e a mezőnybe, és elindul a szavazás, amin egy, a nevezettekből álló zsűri, egy szakmai zsűri és a tavalyi kategória győztes dönti el, hogy ki a legjobb. Lehet, hogy nekünk korai még, de úgy döntöttünk itt az idő, hogy kiderüljön, hogy mások mit gondolnak arról, amit csinálunk.
Pontosan 100 napja vagyunk lelkes alakítói az internetnek. Túl vagyunk 62 bejegyzésen. A számláló fellövése óta volt már majdnem 2000 oldal letöltésünk. Végre elindult a programajánló, sikerült megvalósítanunk három rovattervünket. Elindítottuk személyes kis szelektív (web)hulladékgyűjtőnket. A kis kommunánk a facebookon pedig már 138 tagot számlál. Részt vettünk a Krétakör csapatjátékán, megpróbáltuk kiengedni kreatív energiáinkat.
És ez mind még csak a kezdet. Előttünk a rendes oldalra való átváltás. A cikkek, rovatok, tagek jobb rendszerezése, és természetesen nem csak online üzemmódban fogunk működni, úgyhogy azoknak a programoknak a szervezése is. Folyamatosan javítgatunk, a saját hibáinkból tanulunk és megpróbálunk pozitív irányban fejlődni. Látjuk a hibáinkat is, amit tudunk, az javítjuk, amivel meg nem tudunk mit csinálni, azt meg próbáljuk a virtuális szőnyeg alásöpörni.
Ami viszont számunkra rendkívül fontos az a személyes visszacsatolás. Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, javaslataitokra, ötleteitekre. Ezért ezen a jeles napon kérnénk szépen, hogy „mocskolódjatok” nyugodtan. Fejtsétek ki a véleményeteket a cikkekkel kapcsolatban, az oldal eszmeiségével kapcsolatban. Elég egy „királyok vagytok”, de persze ennél sokkal többet segítene, ha bővebben, konstruktívabban kritizálnátok minket. Ennek legjobb fóruma maga az oldal, ahol nyugodtan kommentelhettek, a regisztrációtól ne ijedjetek meg, írjatok névtelenül, vagy jelentkezzetek be a google-fiókotokkal. Aztán ott van az e-mail címünk (mocsokszerk@gmail.com), amire bármikor szívesen fogadunk jó vagy rossz véleményeket.
A kommentelés intézménye alapjáraton egy nagyon szimpatikus, demokratikus jellegű dolog. Valaki fölrak valamit az internetre, és ad hozzá egy visszacsatolási lehetőséget. Tehát kíváncsi más emberek véleményére. Ezek a más emberek meg teljesen szabadon elmondhatják azt, amit gondolnak az adott valamiről. Sőt, még arra is van lehetőség, hogy az adott dologról véleményükben nem egyező emberek párbeszédet kezdjenek el folytatni. Ergo, értelmesen kommunikáljanak egymással.
Na, hát a magyarországi kommentelési szokásokra úgy nagyáltalában (és óriási nagy ríszpekt a kivételeknek) az előző mondat utolsó három szavából egyik sem áll. Értelmes? Kommunikáció? Egymással? Naneeeem, ez nem az hely.
Nézze meg bárki tetszőlegesen az Index címlapon kinn lévő blogokat, kommentügyileg 10-ből 8-on ugyanaz az a dögunalmas inadekvát ordibálás megy. Gyakorlatilag tök mindegy, hogy miről szól az adott poszt, pillanatokon belül elkezdődik a rohadtgyurcsányorbáncigányzsidónácizás, és senkit nem érdekel, hogy amit leír, azt már millióan netre rótták már, nem számít, a lényeg, hogy minél jobban fröcsögjön, és minél nagyobbat rúgjon a másikba. Ez utóbbi megjelenik a politikától nem átfűtött kommentekben is. Nem tudom hogyan várhatja el valaki, hogy megértsék és tiszteletben tartsák a véleményét, ha közben szarba se veszi a másikat.
Az egyik Mocsok szerkesztő fölvetette minap, hogy össze kellene gyűjteni a legidiótább, legvállalhatatlanabb, legpolitikusabb, leginkább nem az adott témába kapcsolódó kommenteket, majd ezeket transzperensekre kirakva hirdetni, hogy na tessék, így kommunikál Magyarország. A baj csak az az előbbi felsorlással, hogy nagyon nehéz lenne válogatni. Mert szinte mindegyik ilyen.
Mostanában több zenei vonatkozású hír is felröppent David Lynch-csel kapcsolatban. Néhány hónapja videoklippet rendezett Mobynak, június végén pedig közre adja a Fox Bat Strategy: A Tribute to Dave Jaurequi című lemezét, amit még 1994-ben írt meg és rögzített. A hamarosan megjelenő lemezt Lynch az album felvételeiben segítséget nyújtó Dave Jaurequi emlékére adja ki, a címben szereplő, és a felvételekben kulcsszerepet vállaló gitáros-énekes 2006-ban hunyt el. A korongon hét szám szerepel majd, mindet Lynch írta és ő volt a számok producere is.
Nekem lett tisztem bejelenteni, hogy a Mocsok Kultúr Torzó elindítja a kis saját szubjektíven válogatott programajánlóját. Úgy döntöttünk a kollégákkal/barátokkal/elvtársakkal (megfelelőt aláhúzni), hogy két hetes turnusokra osztjuk az évet és mint váltófutók kéthetente adjuk át egymásnak a stafétát a Mocsok programajánló szerkesztői székében. Jesz, totális képzavar!
Az természetes, hogy egy ember nem lehet az ország összes pontján történő dologban up-to-date, ezért bármilyen később jövő információt szívesen fogadunk és beépítünk az éppen aktuális programajánlóba, ami pár napon belül kap egy olyan gyönyörű baloldali ikont, mint a tumblr oldalunk. Szóval elég lesz csak arra kattintani és két hétre előre láthattok főleg Budapest kulturális életébe, de igyekszünk a vidéki történéseket is feltérképezni.
Álljon itt most az első a sok közül. A vizsgaidőszak lassan befejeződik mindenkinek, kiürül a főváros a koranyári nyaralók miatt, kisebb városokba utazunk fesztiválozni, strand, bambi, stb. Persze így se maradunk programok nélkül, mehetünk popcornt zabálni klimatizált plázamozikba, kortárs múzeumokba menekülhetünk az eső elől, és ha nem lenne elég a hőség az Erzsébet tér „pázsitján”, akkor bevonulhatunk tömött koncertekre.
A mai napon, azaz 22-én, hétfőn egy érdekes dolognak lehetünk tanúi a Petőfi Irodalmi Múzeumban a múzeum 2009-es Nyári Fesztiválján. Ferenczi György (igen, a herflis), a Rackajam (igen, az új formációja) és Kossuth-szakállas honleányok (Bálint Tünde, Gulyás Réka, Pilárii Lili Eszter) előadják a magyar irodalomtörténet egyik legtúlértékeltebb költőjének verseit a maguk egyedi, bluesos, rockos folkos módján. Állítólag igazi magyar világszám. Érdemes megnézni, bár a 2 200 kőkemény magyar forint párakat elrémiszthet.
Kedden újra itt van brit Bonanza Banzai. A gyengélkedő Dave Gahan vezette Depeche Mode 3 éve koncertezett legutoljára az Arénában és most újra itt vannak a Sound of the Universe c. lemezüket turnéztatják, amiről az első kislemezhez, a Wronghoz hosszas hetek után szoktam csak hozzá, erre jöttek az új maxival, ami totálisan elbizonytalanított. Így én nem veszek részt a koncerten, pedig a nagy klasszikusokért szívesen elmennék. Majd elolvasok róla egy beszámolót, aztán szomorkodok három évig, amikor majd talán ráveszem magam, hogy élőben lássam a Gahanéket. (Jegyár: 9 900 Ft-tól 18 500 Ft-ig, ami a kiemelt állóhelyekre szól).
Elég ritka esett, hogy a Gödörben5 000 forint legyen a jegy, vagy legalább is, amikor én legutóbb voltam, akkor még az elképzelhetetlen lett volna, hogy akár egy Sergent Garciaért kis Harcsa Veronikával fűszerezve ennyi pénzt elkérjenek. Jobb, ha hallgatunk valami kellemeset, mígnem 23-a éjfélt nem üt az óra és elkeződődik Steven Spielberg egyik legjobb befektetése a Transformers: A bukottak bosszúja. Lehet csak én várom ilyen gyereki lelkesedéssel ezt a dolgot, de elvileg ez lesz az idei nyár legtökösebb blockbustere (és már láttunk két várományost). Remélem nem veszti el azt a bizonyos iditozmusát, amit az elsőt is olyanná tette, mintha egy home-videot néznénk egy kisgyerekről, aki egymásnak ugrasztja játékrobotait szorgosan nyomkodva rajtuk a hangkiadásért felelős gombot. Csak persze több a CGI. Persze, aki nem akar fennmaradni sokáig az másnap még megnézheti nyugodtan.
De csütörtökre akad két frankó tinci-tánci műsor. Az egyik egy angol blues énekes-gitáros a Dürer-kertben, a másik pedig a magyar absztrakt-kísérleti hiphop szcéna nagyágyúi az A38. Az Ian Siegal Band ezeröt és kültéri (természetesen rossz idő esetén bekerül), a Realistic Crew pedig egy lefogyasztható ötszázas ráadásnak szívhatjuk a Duna friss levegőjét.
25-én indul még a „20 év szabadság: Németország megköszöni” (Német Nagykövetség Budapest presents) c. rendezvény, ami a Berlini fal leomlásának 20. évfordulóját ünnepli. A kiállításokkal, filmekkel, színházi előadásokkal (magyarul vagy németül) koncertekkel tarkított program záróeseményeként szombaton, 27-én jön T.Raumschmiere a Városháza parkba (Yes, it’s free) , Nagával, Betával és az NVC csapatával (Subotage, Sinko) megtámogatva.
25-én kezdődik a Gödör klubban a 2009-es crosstalk videófesztivál, Spanyolország vendégszereplésével. Az ötnapos rendezvénysorozat a videóművészet népszerűsítését tűzte ki hazánkban. A spanyol videótermés végigböngészése mellett lehetőség van meghívott a vendégintézetek (finn, kölni, olasz) munkáit is megnézni vagy belehallgatni a kerekasztal-beszélgetésekbe. A kreatív elnevezésű csoportosítások között a cross-talksban a beküldött pályamunkákból láthatunk válogatást, a/z S (Ass?) elnevezésű részleg pedig kifejezetten diákok munkáiból csemegézett.
Hétvégére nem nagyon találtam érdekesebb programot, mint a múlt hét szombatról eső miatt elhalasztott Hadititok nevűt, de erről már úgyis mindenki tud, aki akart, sokan vannak, akik elfelejtenék. Mivel ilyen szegényesnek ítéltem a hétvégét, ezért összeraktam egy múzeumválogatást mindenkinek hétvégére, amiket érdemes megnézni. Július 5-ig látható még az egyik kedvenc fotográfusom kiállítása a lumúban. Anton Corbijn sztárfotós munkái rendes méretben tündökölnek végre. Június 29-ig, hétfőig lehet megtekinteni a Lengyel Intézet egyik érdekes tárlatát. Katarzyna Kmita népies elemeket vegyít szenzációs módon a modern ikonok képeivel, legyenek azok Walt Disney figurái, logók vagy egyszerűen csak modernkor emberének egyik típusa. Ja, és mindezt papírkivágásokon mutatja meg nekünk. A Műcsarnokba pedig szombat óta beköltözött egy vándorkiállítás, a Pillanatgépek. Németország és Sevilla között Magyarországon is kiállítják 35 jelentős kortárs művész alkotásait, így alkotva egy teljes „médiaművészeti és történeti kiállítást”. Augusztus 23-ig viszont ezt van idő meglátogatni, optikai trükkök, fikció-valóság játékok, ősképrögzítők. Mi kell még?
Július első napján pedig elindul a vándorlás a hűség városa felé, ugyanis kezdődik a sziget brand legcsaládiasabb hangulatú fesztiválja a Volt. A felhozatal eléggé sokszínű, bár szerintem a szétszórt talán jobban illene rá. Egyébként meg jó az eklektikusság, csak kevés lesz a 4 napig maradó ember. Elég nehezen fér meg egymás mellett Marilyn Manson, az Earth, Wind & Fire, Franz Ferdinand, Ákos meg Révész Sándor (special). A lényeg, hogy jót lehet bulizni, a csapból is Soproni folyik és gyakrabban kapsz magyar nyelvű választ, mint külfödit.
Aki még is csak itthon maradna, annak pénteken ajánlanám a fentebb méltatott NVC 5. születésnapi buliját a Mokka Cukkában. Az NVC rezidensek mind ott lesznek plusz még elhozzák magukkal az érdekes előéletű (chilei menekült fater-belga anya) Ramon Tapiát is, hogy együtt szolgáltassák az öt éve hálás közönségnek a talpalávalót.
Kortárs irodalom? Pfúj, érthetetlen, nárcisztikus, lila köd (jajj, ezt a lila ködöt már annyiszor hallottam, hogy kezdem egészen megszeretni:). Kortárs dráma? Előzőek szor kettő, ha van még egyáltalán olyan, hogy kortárs dráma.
Hát kérem szépen, van. Ha nem is virul, de él, siratni nem kell, olvasni meg nézni viszont annál inkább. Mert érdemes. Filó Vera drámáit különösen. Bár ezeket egyelőre inkább csak olvasni lehet, mert eddig meglehetősen kevesen vállalkoztak arra, hogy színpadra vigyék.
A Rob és Top pont még nevet egyet címűből kiindulva ez első nekifutásra talán érthető, de ha egy kicsit is jobban elmélyülünk benne, akkor már annál kevésbé. Ugyanis ha egy szóban kellene összefoglalnom erről a szövegről a benyomásaimat, akkor az az interakció lenne. Ennél jobb terepet erre a színháznál pedig keveset lehetne találni. Na mindegy, nem firtatom tovább a magyar színházcsinálóknak ezt az adósságát, írok inkább magáról a drámáról, lévén az egy icipicit izgalmasabb téma.
A cselekmény: na, hát az nincs. Hagyományos értelemben legalábbis biztosan nincs.Van viszont két perszonázs, Rob és Tot, egy együtt élő óriásplakát rajzoló meleg pár, akikkel meglehetősen furcsa dolgok történnek, de aztán az is lehet, hogy mégsem, ugyanis szinte minden történésnek megkapjuk a cáfolatatát, vagy legalábbis elbizonytalanodunk (meg ők is), hogy a megélt események valójában nem is úgy voltak, vagy éppen sehogy sem voltak. De ha cselekedni nem is, beszélni mindenesetre beszélnek. Sokat és vicceset, tanulságosat meg szellemeset.
„TOT Ezt is loptad. Ez a két nyíl a felirattal valamilyen
mail-artos pacák alkotásrésze...
ROB ...pontatlan információ, pontos lopás, pontos
információ, pontatlan lopás, tovább, tovább, ez a
legfontosabb, ki mit talál ki, úgysem az övé: be lehet
szarni!
TOT Te lopsz!!!
ROB Dehogy lopok, káromkodok! Na és?! Te meg
olvasol!!!”
Menet közben bekapcsolódik még egy szereplő, Kati, a házirobot, aki sajnálatos körülmények között elhalálozik, mert nem lehet megsütni, ja, meg még egy, aki valójában kezdetektől fogva ott volt, ez pedig a szerző. Azt szokták mondani, hogy a dráma az a műnem, ahol nincs narráció; hát itt van. Mégpedig kommentáló, reflektáló, narráló (ójeah) szerzői instrukció formájában, ami nem mellesleg ad egy igen különös ritmust a drámának, és elég sanszosnak tartom, hogy a színpadi megvalósításnak is egy megkerülhetetlen eleme ez.
Tehát jelen van egyfajta szerzői én, ráadásul meglehetősen vicces, játékos formában. A szövegei a többi perszonázséval kiegészülve pedig létrehoznak egy nagyon furcsa (sokszor drogos trippre emlékeztető) gondolati, nyelvi víziót, aminek az érdekessége, hogy nem záródik be, hanem elkezd játékba, interakcióba lépni egy csomó mindennel. Színházi- és drámai konvencióktól kezdve, a nyelvfilózófián át, a popkulturális jelenségektől kezdve a cyberpunkig (nem) bezáróan még egy rakat dologgal.
A dráma külön érdekessége még, hogy teli van számtalan tévesztéssel és elütéssel (rögtön a legszembetűnőbb, hogy a címben Top, a szöveg többi részében pedig Tot szerepel). Ebből a szempontból abszolút campnek tekinthethető a szöveg. Az esetlegességnek, töredezettségnek, az elrontottságnak ilyen erős hangsúlyozása nyílt támadás az Egész, a tökéletesség, a megismerhető, felépíthető, és megérthető valóság ellen.
Bejegyzések
