Mire kettőt pislogtunk már be is fejeződött a Titanic, ami sokak szerint az egyik legjobb mozis fesztivál Budapesten, sokan teljesen érdektelennek tartják. Jómagam és csadag kolléga próbáltunk ott lenni annyi filmen, amennyit a pénztárcánk és időnk engedett, viszont vasárnap kellett konstatálnunk, hogy egyikünknek sem sikerült megnézni a két díjnyertes filmet.
A fesztivál fődíját, a Hullámtörők-díját és az azzal jár 10.000 eurós pénzösszeget a norvég Észak című film nyerte, ami emellett még kiérdemelte az Országos Diákzsűri díját is. A közönségdíjat pedig a zsűri egyik tagja Baltasar Kormakúr (a másik két tag: Enyedi Ildikó és Pohárnok Gergely) Ivanov átirata a Fehér Nászéjszaka nyerte, amit az általam olvasott netes és nyomtatott sajtóorgánumok egyöntetűen méltattak.
Viszont azt mindenféle szervezés nélkül sikerült elérnünk, hogy ne menjünk ugyanarra a filmre így együtt 16 filmet néztünk meg az 56 film közül, ami ugyan soknak nem sok, de azért embert próbáló feladat, főleg úgy, hogy a fesztivál ideje alatt mindketten 220 kilométeres távolságon ingáztunk. Arról a 16 filmről amit láttunk pedig még a mai nap folyamán olvashatjátok a véleményünket.
Meglepően gyorsan kapott az alkalmon a Kálomista Gábor vezette Megafilm Kft, hogy Marian Cozma közelmúltbeli tragédiájából megindító dokumentumfilmet készítsen. A még félkész alkotás a Szíven szúrt ország munkacímet viseli.
A másfél órásra tervezett dokumentumfilmben reprodukálják a gyilkosság éjszakáját, melyet egy tapolcai panzióban forgattak a hétvégén. Az MKB Veszprém és a román válogatott egykori kézilabdázója, Marian Cozma szerepére Czapkó Antalt kérték fel, míg a nemrég elhunyt kézilabdázó kedvesét Oroszlán Szonja, Uros Vilovskit Pindroch Csaba, Ivan Pesicset Szabó Simon és Zarko Sesumot Csányi Sándor alakítja. A gyilkosság jelenete mellett a hozzátartozókkal, szurkolókkal, játékosokkal és a gyanúsítottak védőivel készített interjúk is helyet kapnak a filmben. A forgatáson jelen volt Petre Cozma, Marian édesapja is.
A film bemutatója április végén lesz a Veszprém Arénában, majd később Budapesten is látható lesz.
Producer: Kálomista Gábor Operatőr-rendező: Vecsernyés János Operatőr: Babos Tamás Vágó: Csillag Manó
A What The Holy Video rovatunk mintájára, az interneten fellelhető hírportálokról és blogokról gyűjtögetünk olyan bejegyzéseket, amikkel halvány fogalmunk sincs mit csináljunk. Az első egy teljesen random szörfölgetés végeredménye, amely a náci vezér gyerekkoráról tár fel újabb infókat.
Rajzfilmfigurák képei után kutatva, Donald Soffritti oltárian vicces öreg szuperhőseire kattintva találtunk a 123.hu nevű weboldalra (amin ugyan első ránézésre még talán látunk is valami érdekeset, de a K&H Jamiroquai „„imitátor” imitátor” , úszó kisgyerek, hullámvasút is színes duplo kombót tartalmazó fejléc nem ígér túl sok jót).Az infúzióra kötött Pókember és a bélgázt eregető Superman nézegetése közben pedig természetes, ha a kapcsolódó linkek közül a Hitler nevét tartalmazó hivatkozás felkelti az ember figyelmét. Eszerint a 2008-as cikk szerint egy norvég privát háborús múzeum igazgató A.H. monogrammal ellátott Disney figurákat talált, A. Hitler szignóval ellátott festmények mögött. William Hakvaag szerint ezek tuti, hogy a náci vezér rajzai, az idő stimmel, és hosszabb kutatásai alapján kiderítette,hogy Hitler szerint a Hófehérke és a Hét Törpe volt legjobb film. Ever. Meg különben is miért dugtak volna el hamis Szende, Morgó, Kuka képeket egy Hitler stílusával megegyező tájkép mögé?
Elindult a Krétakör városterápiás akciósorozatának első fordulójának második része, a Rés. A Gödör földalatti termében, körülbelül 30 diavetítőn bemutatva végre megismerjük a szabadulóművészt, betekintést nyerünk a projekt fázisaiba, a Schilling-Sárosdi baba növekedésébe és megszületésébe. Elsőre úgy tűnhet, hogy nem tudunk mindenre koncentrálni, nem látunk be mindent, de ha követjük a diavetítők ritmikus kattogását, akkor egy egyedi, elgondolkodtató multimédiás installációban lehet részünk ingyen naranccsal. A szokásos fotóriportunkat ITT találjátok, a szokásos flickr set formájában, a csalogató képeket pedig alant.
Különös tehetséggel megáldott lehet az, aki az elkövetkező majd három hétben Budapest belvárosában bóklászva, nem botlik bele legalább egy kiállításba. Pontosabban, egyáltalán nem fog megfordulni abban a 30 kávézóban, szórakozóhelyen, illetve galériában, ahol a PortfolioPoints keretén belül, április 1. és 18. között 30 fiatal képzőművész legújabb megvalósult munkáit és ötleteit állítják ki. Láthatóak lesznek grafikák, graffitik, printek, stencilek, mozaikok és fotók, festett képek és látványtervek, többek közt (és tényleg a teljesség igénye nélkül) a következő alkotóktól: Antal Barbara, Stark Attila, Ritter Ottó, Graffiti Cream, Krea Kortárs Művészeti Iskola.
Kis hazánkban immár 13. alkalommal kerül megrendezésre a Francia Filmnapok, mely a hagyományokhoz híven ezúttal is arra hivatott, hogy bemutassa az idén magyar mozikba kerülő francia filmek gyöngyszemeit a nagyérdeműnek.
8 vidéki nagyvárosban, így Debrecenben, Pécsett, Egerben, Kecskeméten, Győrött, Szegeden, Szolnokon és Miskolcon április 15-26. között, míg Budapesten a Corvin moziban április 16-19-ig nézhetjük meg a filmalkotásokat.
A filmnapok megnyitója április 2-án csütörtökön, 12.30-kor lesz a Corvin Filmpalotában, az esemény díszvendége pedig Laurent Cantet lesz, az Arany Pálma díjat nyert Az Osztály című film rendezője. Az idén Oscar-díjra is jelölt drámát április 19-én vetítik majd a Corvinban. Depardieu közelmúltban elhalálozott fia, Guillaume is látható lesz a Versailles című keserédes történetű filmben, melyben hajléktalant alakít. A másik "Depardieu-gyerek", Julie is felbukkan a filmvásznon, a II. világháború idején játszódó Kémnők című filmben, melynek főszereplője Sophie Marceau.
A 7 játékfilm mellett, a tavalyi sikereken felbuzdulva idén is lesz rövidfilm-összeállítás, köztük Jeanne Moreau egyik alkotásával.
A filmekről itt olvashattok, a részletes programot pedig itt találjátok. Aki teheti, menjen el. Mi időben szóltunk.
Az érdekes című animációs széria trailere rejlik alant, amiben nyulak és tevék gyilkolják egymást rpg-kel és más nehézfegyverekkel. Az eredeti egy 1998-ban írt háromrészes manga sorozat Motofumi Kobayashi tollából, ahol a Beatrix Potter-szerű karakterek amolyan Spiegelmanosan megjelenítve (amcsik = nyulak, vietkongok = medvék) írtják egymást a Vietnámi háborúban, innen is a paródikus amerikai cím: Apocalypse, Meow. Bush óta már csak Herzognem teszi át Vietnámot az arab színtérre, tehát a 2010-re ígért 12 részes animesorozat is egy Iráni túszszituációról fog szólni, amiben cuki állatkák fognak tucat számra csúnya módon elhalálozni.
Miáú!
„Everything is fake!”
Ember legyen a talpán, aki el tudja dönteni, hogy amit manapság a neten lát az kamu-e vagy nem, vírus marketing vagy egyszerű polgárpukkasztás. Erre reflektál a Mini az új (ki gondolta volna) viral kampányában, amit a Mini Clubmanhez csináltak. Ha már a videó rögzítői is elbizonytalanodnak, hogy most hol is vannak, mit csinálnak, akkor mi lesz az egyszerű videószörfölő kollegákkal. Szóval csak óvatosan, minden kamu!
Hunter S. Thompson rajongói már valószínűleg tűkön ülve várják a Rumnapló című könyvének adaptációját. Nagyvonalakban a könyv arról szól, hogy HST egy Paul Kemp nevű alteregója San Juanra utazik dolgozni, amit úgy kell érteni, hogy vedeli a rumot és partiról partira jár, néha alibi újságírást végez. Ami jó hír, hogy Kemp megformálója Johnny Depp lesz, aki a Félelem és Reszketés Las Vegasban után másodszor bújik a gonzo-ősatya bőrébe. A popsugar.com-on pedig feltették az első képet a filmből, ami annyira nem lenne nagyszám, ha nem lennénk tudatában a fenti háttérinfóknak. Íme Johnny Depp, újra egy piros kabrióban:
Az idei Titanicra közel 200 film érkezett melyet a zsűri 56ra redukált. Ez is mutatja, hogy kis hazánk már fogékony a filmművészetre és egy minőségi fesztivál keretein belül bemutatni és díjaztatni is tudja őket. Ezek lényegében nevezett alkotások, de meghívott filmek is láthatóak lesznek. Ezen a magyarországi legnagyobb nemzetközi filmes eseményén 26 ország 56 alkotása szerepel, amelyek 8 különböző szekcióban kerülnek bemutatásra.
Versenyfilmek, amik idén a Hullámtörő díjért mennek (ami a szép szobrocskán kívül 8000 euro-t takar):
9mm, (Belgium, 2008; Taylan Barman),
Éhség, (Nagy-Britannia, 2008; Steve McQueen)
Észak, (Norvégia, 2009; Rune Denstad Langlo)
Gyermekek gyermeke, (Japán, 2008; Hagiuda Koji)
Három asszony, (Irán, 2008; Manijeh Hekmat)
A legboldogabb lány a világon,(Románia, 2009; Radu Jude)
A másik orcádat, (Franciaország, 2008; Jean-Xavier de Lestrade)
Nem tudok élni nélküled,(Tajvan, 2008; Leon Dai)
Ezeken kívül a korábbi évekből ismert blokkok mellett idén a Északi Fények szekció is szerepet kap, ahol a legjobb finn, dán és izlandi filmek lesznek láthatóak. Többek között a tavalyi nyertes és idei zsűri elnök, Baltasar Kormákur új filmje, a Fehér nászéjszaka.
A fesztiválprogramból most sem hiányozhatnak a távol-keleti filmek, melyek évről évre permanensen jelen vannak a Titanicon. 2009-ben a Mocsokcímű akcióthriller a triádok bűnös világát a műfajtól szokatlan felfogásban, realisztikus akciójelenetekben bővelkedve tárja a néző elé.
Nem elhanyagolható információ, hogy az idei fimszemlén egy Oscar-díjas dokumentumfilmet is vetítenek, Ember a magasban címmel. A francia alkotás Philippe Petit kötéltáncos hírhedt mutatványát és körülményeit mutatja be. A Férfi 1974-ben engedély nélkül sétált át a World Trade Center két tornya közé kifeszített drótkötélen. Mindenféleképpen érdemes megnézni!
A Mocsok stábja tudósít a filmekről, döntésekről, és a fesztivállal kapcsolatos eseményekről.
...az első nevek az idei Sziget fesztiválra. Eddig olyan remekül titkolták őket, hogy még a last.fm-en sem volt fenn szinte semmi info, de most végre előzetes képet kaphatunk arról, érdemes lesz-e egyáltalán várakozással tekinteni a következő névsorra, vagy veszítsük el minden hitünket már itt és most.
És akkor ennyit a hírértékről, jöhet a véleményezés. A Placebo-Prodigy-Fatboy Slim hármas nem túl sok izgalmat rejt magában, de komolyabb baj sincs vele. Arra pont jó lesz, hogy quartosok és hasonszőrű társaik újra leírhassák, hogy mennyire röhejesen megragadtunk a kilencvenes években (nagyjából a Pendulum és a Ska-P is ez a kategória). Ennél már sokkal örömtelibb azonban a Klaxons-Bloc Party-The Ting Tings trió. Ez a három zenekar ugyanis úgymond aktuális, ami valljuk be a Szigeten ritka mint a fehér holló, ráadásul (mindenféle hype ellenére) még zenéjükre is érdemes odafigyelni (többé-kevésbé). A Klaxons és a Bloc Party talán már itthon is befutott köszönhetően az MR2nek és az MTVnek (sajnos egyiket se követem, úgyhogy ezt nem tudhatom). Előbbi bandánál borítékolható egy hatalmas buli, az Atlantis to Interzone, a Golden Skans vagy az It’s not over yet egyaránt remek popdalok. A Bloc Party egy hasonlóan ütős első lemez óta (amin olyan őrült jó slágerek voltak mint a Helicopter vagy a Positive Tension) viszont gyengébb pillanatokat is produkált, de azért az azóta megjelent albumaikon is rendre akad két-három jó szám. A The Ting Tings a legfrissebb név hármójuk közül, de egyben a leggyengébb is. A tavalyi bemutatkozó lemezre sikerült kb. kettő olyan számot felvenni (a Shut Up And Let Me Go az egyik), amit érdemes végighallgatni, a többi bőven a semmitmondó indie-kategóriába tartozik.
A Világzeneiről nem is emeltem ki mindenkit, aminek leginkább az az oka, hogy nem is ismerem őket. Majd Marton László Távolodó biztos eligazít ez ügyben minden érdeklődőt. Tiken Jah Fakoly reggae(s) dalaihoz azonban már volt szerencsém, és ugyan különösebb újítás nem várható tőle, de az esetleges tűző napban, 35 fokban kellemes háttérzene lehet (egy kis ízelítő). A 08001et szintén nem ismertem eddig, de mindenhol a „már kultikusnak számító” jelzővel illeték őket, hát gondoltam utánanézek, és bizony pozitív csalódás volt. Nem is szó szoros értelemben vett együttesről van szó, hanem egy folyamatosan formálódó zenei csoportosulásról, amelynek tagjai Barcelona El Raval nevű, multikulturális negyedéből származnak. Elektronikus alapú, néhol popos, néhol hip-hopos, néhol pörgős muzsikát játszanak. Ha esetleg kimennék a Szigetre, és esetleg épp aznap lépnének fel, amikor ott vagyok, biztos, hogy meghallgatnám őket.
A legnagyobb meglepetés, és egyben számomra legnagyobb név viszont a Calexico. Őszintén megvallva meg sem fordult volna a fejemben, hogy valaki elhívja majd őket a Szigetre. Bő 15 éve létező, amerikai zenekarról van szó ugyanis, akik tőlünk nyugatabbra már tényleg kultikusnak számítanak (nemcsak azt írják róluk). Country alapú zenéjüket, mariachi fúvósokkal és latin zenei elemekkel keverik (például ebben a Love feldolgozásban), de néhol még egy enyhe jazz hatás is megfigyelhető. Mindezek ellenére azért a világzenei színpad kicsit túlzásnak tűnik, de abból a szempontból jó hír, hogy az a környék a legkevésbé retkes, és a színpaddal szemközti bódéban kapható bodzafröccs pedig a legfinomabb az egész Szigeten. Ha valaki igazán szépséges dalt akar hallani, nézze meg ezt a videót, amin a Calexico a Sam Beammel (alias Iron & Wine) közösen kiadott EPről, az In The Reinsről játssza a He lays in the reins című számot, ami ugyan nem tipikus Calexicio dal, de gyönyörű. És ez épp elég. (Sam Beam a szakállas.)
Nem olyan rossz ez a felhozatal tehát, de azért nem is vág a földhöz. Az mondjuk elgondolkodtató, hogy már rögtön az első körben ott van négy olyan zenekar, akik folyamatos beszédtémát jelentenek a különböző zenei blogokon (nem, a Prodigy nincs ezek között). Ebből két dolog következhet: 1. a szigetesek végre belátták, hogy talán nyitni kéne egy kicsit az új pop-rockzenék felé is, 2. az új pop-rockzenéknek mostmár itthon is van annyi rajongójuk, hogy a nem igazán bevállalós Gerendaiék is meg merik kockáztatni a felléptetésüket. Vagy a kettő egyszerre történt, ki tudja. Lényeg a lényeg, még azért nem írtam fel a naptáramba, de ha esetleg a Calexico egy napon, de nem egy időben lépne fel a Klaxonssal és még melléjük tudnának dobni egy-két izgalmasabb előadót, akkor arra a napijegyre vevő lennék. Mert azért tízezer forint mégiscsak tízezer forint, én meg csak egy csóró egyetemista vagyok.
Bejegyzések
