Meglepőbbnél meglepőbb koncertek az országhatáron belül

Arról a furcsa, de mindenképp örömteli hírről számolhatok be, hogy belátható időn belül több olyan zenekar is fellép kishazánkban, akik nemcsak jók, hanem aktuálisak is, amely kitételre ugyan lehet azt mondani, hogy csak a zenebuzikat érdekli, de szerintem egy ország kulturális életének alapvető jellemzője, hogy milyen együttesek lépnek fel benne. (Nyilván ugyanez a helyzet a színházi élettel, vagy épp a festőművészettel kapcsolatban is, csakhogy míg mondjuk előbbiben van egy Krétakörünk addig a könnyűzenei életünk sajnos jócskán lemaradva kullog a kortárs elit mögött. Ezért olyan fontos, hogy minél több kurrens zenekar látogasson el hozzánk. Ez persze csak úgy lehetséges, ha vannak bátor koncertszervezők, hiszen ez - akár tetszik, akár nem - egy profitorientált ipar, ha nincs közönség akkor nem lesz következő koncert, persze ez egy önmagát gerjesztő, és gátló, nagyon sokrétű folyamat - minderről bővebben lásd ezt a remek cikket. Zárójel bezárva.)

Mostanában bizony úgy tűnik, hogy kezd pislákolni valami jó mélyen. Már nem először hallat magáról a RNR666 csoportosulás, akik most a TV Buddhas nevű rockduót hozzák el nekünk Budapestre, a Kamra Klubba, április 15-én, szerdán. Ez a két őrült izraeli nem először lép fel nálunk, szintén az RNRnek köszönhetően már koncerteztek a Blue River állóhajón novemberben. Akkor másnap a Tilos rádióban is zenéltek egyet, amelynek anyaga ezen a linken meghallgatható. A fiú-lány összetételből és a dob-gitár felállásból a White Stripesra asszociálhatnánk, de itt a delta blues és a country helyett inkább (saját meghatározásuk szerint) a Velvet Underground és a Black Sabbath hatása érzékelhető. Kellően zajos, kellően kísérleti, kellően groove-os zene. Nagyon rendben van. Mondjuk utazni nem fogok értük, de aki Pesten van aznap, ne hagyja ki.

Szintén a Kamrában lép fel egy nappal a TV Buddhas előtt a The Ruby Suns nevű, új-zélandi zenekar, akik a Beach Boys-féle napsütötte pop felől érkeztek. Azt feldobták mindenféle polinéz hangszerrel és női kórussal, és így létrehoztak két felhőtlenül boldog, egyszerűségében is izgalmas lemezt. Április 10-én, pénteken (azaz holnap), a szegedi Jazz Kocsmában is fellépnek, ami egyébként jóval előbb le volt fixálva, mint a pesti koncert (éljen a vidék), szegeden ráadásul ingyen lesz a buli, míg Pesten elkérnek érte 500 forintot (na nem mintha nem érné meg annyiért). Egy kis ízelítő a zenekarból itt, bár hozzánk elvileg duó felállásban érkeznek. Kíváncsi leszek abból mit tudnak majd kihozni. Mindkét estén egy honfitárs banda, a Skallander fog még fellépni velük, illetve utánuk a Lamantin DJ-k rakosgatnak lemezeket. Számomra kihagyhatatlan.

Még szintén áprilisban, 24.-én látogat Budapestre, a Sirályba, a Black Dice nevű, bő tíz éve létező, pszichedelikus-indie-elektronika-noise (?) formáció, amely jelzőkből az elmúlt pár évben szinte csak az elektronika maradt meg, annak is az erősen experimentális ága. Kezdetekben még negyed órás noise-punk attakokkal bombázták a nagyérdeműt, de aztán egyre inkább felfedezték maguknak az elektronikát, és a befogadhatóbb dallamokat is mint szervező erőt, ezzel együtt a különböző zenei oldalak pedig felfedezték maguknak az együttest, amely ma már igazán nagy névnek számít ebben a tágan vett kísérleti elektronikai szcénában. A Pitchfork így jellemezte hangzásukat a Broken Ear Record megjelenésekor: „tökéletes zene egy szintetikus senkiföldjén való stoppoláshoz, felszerelkezve elég oxigénnel és szárazkajával ahhoz, hogy túléljünk egy pár napos vándorlást a nitrogénnel telített atmoszférában”. Pécsieknek rossz hír, hogy épp a PEN alatt lesz, úgyhogy nagy dilemma, megszakítsuk e a négy napos önfeledt bulizást egy pesti kiruccanással. Majd eldől, annyi biztos, hogy ritkán jár mifelénk hozzájuk hasonló zenekar. Egy kis ízelítő belőlük a dallamosabb és zajosabb fajtából.

Végül, de nem utolsósorban egy időben távolibb koncertet is ajánlanék. A svéd I’m from Barcelona nevű 29(!) fős zenekar május 26.án lép fel az A38 hajón. Igazán egyszerű (csakhogy szakmázzunk, néhol már-már twee popos) zenét játszanak, amelynek különlegességét leginkább csak az együttes létszáma adja. Eddigi két lemezükre sikerült egy-két nagyobb slágert összehozni, de azért vannak ebben a műfajban náluk sokkal jobb zenekarok is. Mindennek ellenére azért koncerten mindenképp kíváncsi lennék rájuk, mert az a bárgyú vagy épp bájos (nézőpont kérdése) önfeledtség, ami minden klipjükből sugárzik lehet, hogy a közönségre is könnyebben átragad élőben. Tényleg olyan az egész, mint amikor egy baráti társaság összejön zenélni, és szarnak rá, hogy milyen, a lényeg, hogy ők jól érzik magukat. Valószínűleg tényleg erről van szó.

Ja és lesz Kaiser Chiefs is a Sportarénában, de 1: ők csak nem szorulnak bemutatásra, 2: nem is akarom őket méltatni, 3: az elmúlt egy-két évben bebukott koncertek listájára még ez is bőven felkerülhet.