„Én tudatosan táplálkozom, a múltkor például egy süteményféleséget ettem, és közben végig tudtam, hogy eszem! Egyszer sem haraptam rá a nyelvemre!” – idézi Besenyő TT István szavait Prágai Tamás, akit az alkotói tevékenység folyamatáról és irányáról faggattam. Személyesen vezetett be a már elkészült, vagy az éppen készülő művek kulisszái mögé. Íróként nemrég jelent meg a Pesti Kornél elbeszélések gyűjteménye, költőként harmadik verseskötete a publikálására készül, és ha ez még nem lenne elég, azt is elárulja, hogy most fejezte be első, Plantus és Planéta című színpadi játékát. Remélhetőleg a nyomdafesték sem várat magára túl sokat!
MOCSOK KULTÚR TORZÓ: Az eddigi munkáidat tekintve, szinte minden lehetséges műfajban alkottál, működsz, mint kritikus, irodalomtörténész. Mégis, ha kéne, hogyan határoznád meg magad?
PRÁGAI TAMÁS: Valóban rendkívül sok dolgot csinálok egyszerre, bár az utóbbi időszakban próbálok tudatosan bánni az idővel és energiáimmal. Nem véletlen, hogy visszavonultam az irodalmi közéletből, túlságosan öntörvényű vagyok bármilyen jellegű közösségi szerepvállaláshoz, nehezen kötök kompromisszumot. Egyébiránt leginkább költőnek vallom magam. A műfaji sokszínűség ellenére, úgy érzem, a lírai motívumok teszik koherenssé az életművem, fűzik damilra a láncszemeket. Első komolyabb prózai munkám, az Inka utazás például máris egy nagyon idézőjeles regény, különböző szintű szövegek keveréke: szövegmunka. Ebben a regényben sikerült megütnöm egy olyan alaphangot, amelyhez újabban szeretnék visszatérni.
M.K.T.: Azt hiszem így már kivehető a sziluetted. És hova sorolnád a verseidet?
P.T.: Talán a ’kísérleti költészet’ (experimental poetry) a legtalálóbb a munkáimra nézve, bár a magyar irodalomtudományban ennek a kifejezésnek nincs igazán tartalma. A ’posztmodern’ terminustól, amennyire lehet, szeretném magam távol tartani. Determinálónak érezném a modernséghez képest meghatározni magam, amivel nem a modernséget tagadom meg, csupán a költészetem kísérleti jellegét szeretném hangsúlyozni.
M.K.T.: Ez tehát a program, ami szerint alkotsz?
P.T.: Így is fogalmazhatunk. A motívumstruktúrákkal kísérletezem, a végeredményt semmiképp nem bízom a véletlenre. „Én tudatosan táplálkozom, a múltkor például egy süteményféleséget ettem, és közben végig tudtam, hogy eszem! Egyszer sem haraptam rá a nyelvemre!”- Ahogy Besenyő TT István, vagyis Besenyő Tudatosan Táplálkozó István mondaná, már amennyire pontosan idézem.
M.K.T.: És hogyan viszonyul hozzád a kritika?
P.T.: Meglepően jól, kapnak annyi figyelmet a könyveim amennyi maximálisan elvárható. Többen írtak kitűnő elemzéseket a munkáimról, amiért nagyon hálás vagyok. Jó, hogy nem üres térben kell mozognom, kapok visszajelzéseket. Ezek adnak bizonyos irányt a jövőre nézve.
M.K.T.: És merre mutat ez az irány?
P.T.: Egyrészt egy új verseskötet felé – egyelőre Barbárokra várva a munkacíme. Terveim szerint tartalmazza Plantus és Planéta című tündérjátékomat is – a színpadi játék egyébként egy általam eddig érintetlen műfaj. Mind a két téma továbbvisz, de el is távolodik az eddigiektől. A versek tudatosan kevésbé tömörek, talán hagyományosabban értelmezhetőek, de mindenképpen kísérleti anyag ül meg bennük.
M.K.T.: És a drámai műfaj sem teljesen újdonság, hiszen immár hagyománnyá vált, hogy rövid performanszokkal teszed színesebbé a kötetbemutatóidat.
P.T.: Így igaz, többnyire az Immun Csoport közreműködésével. Remélem, jó Plantusom is megtalálja majd rendezőjét.
Fehér Eszter
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése