Ez meg az Las Vegasban

Las Vegast még talán annak se kell bemutatni, aki soha át nem lépte az óceánt. És nem csak a kártya és neon, amit ismernek az emberek, hanem szinte mindenkiben benne van az a „Las Vegas feeling”. Aztán persze az emberi mohóság és hatalomvágy mindenkin eluralkodik, és túlzásba viszi Vegast. Ha ehhez még hozzáadunk egy legénybúcsút, akkor meg előre el van rendelve a vég. Vagy legalább a másnap, az oda vezető út pedig nagyon rögös. Ráadásul senki nem emlékszik rá.

Elég meglepő volt számomra a sikere egy olyan vígjátéknak, aminek a poszterén karikás szemű, hiányzó fogú, szakállas, ronda emberek vannak. Ugyanis a számok is azt bizonyítják, hogy bejött a producereknek (itthon is megelőzte a Sandra Bullock-szépfiú-nász kombót) és úgy tűnik a közönség is el van ragadtatva: imdb: 130. legjobb film (persze, majd visszacsúszik), Rotten Tomatoes: 78%, magyar nyelven is születtek már róla szép számmal pozitív kritikák. Aztán a film nézése közben rájöttem, hogy ez ugyanolyan, mint a Cooltúra (ami sokkal idétlenebb volt, mint az Amerikai Pite) csak egy korosztállyal feljebb. Ja meg ott a tigris, arról mindig megfeledkezem. Négy karakter utazik valahova, a lehető legelképesztőbb dolgok történnek, de a végén minden nagyon faszán sül el, mindenki boldog és egy meglepő élettapasztalattal gazdagabb. Annyi az egészben a csavar, hogy az út végét ismerjük, de, hogy mi történt azt a szereplőkkel együtt kell kiderítenünk.

A forgatókönyvvel nem nagyon hiszem, hogy foglalkozni, nyilván mindenből a legdurvábbat kellett kiválasztani, hiszen ezzel tudnak később helyzetkomikumot teremteni. Ezzel elég sok baj van, de ezt felejtsük is el, hiszen egy nyári vígjátékot nézünk. A karaktereket is szépen besuvasztották különböző sztereotípiák követelményei alapján, és első ránézésre nagyon jól kiegészítik egymást, meg természetesen az egymás közti különbségek a humor egy újabb forrása. A film nagy hibája viszont, hogy két karaktert kicsit túlzásba visz. A teljes idióta szerepét betöltő Alant (Zach Galifianakis) kicsit túl sokat engedték vászonra, a végére már nagyon sok volt. A túlzott butaság és a Dustin Hoffmanra tett utalás pedig ügyesen ellőtte a karakter „pálfordulását”. A másik teljesen idegesítő figura szerencsére csak mellékszerepet kapott és azt is valószínűleg azért, hogy a csúcsponton egy kaszinóban köthessünk.

Kisebb hülyeségei ellenére nagyon jó szórakozás, már rég hallottam moziban ennyire lelkes közönséget (ráadásul feliratos változaton). Az R-rated besorolás ellenére sikerült az altesti poénkodást minimálisra venni és inkább a szaftos szövegekre, helyzet- és jellemkomikumra építeni a filmet. Erre a nyárra jó volt, de azért nem hinném, hogy többször előkerül.

Másnaposok (The Hangover) 2009, USA, 100 p, Rendező: Todd Phillips, Szereplők: Bradley Cooper, Ed Helms, Zach Galifianakis, Justin Bartha