Mostanra már egészen egyértelmű vált, hogy 2009 a mozi szempontjából a science fiction éve. Lesz. Visszagondolva a kettessel kezdődő évekre fura lehet ezt hallani, hiszen elég sok futurisztikus alkotással kényeztettek el. A mennyiségre tényleg semmi panaszunk nem lehet, tavaly kb. ugyanannyi sci-fi volt, mint idén, ezzel szemben a minőség az eléggé ingadozó. Sajnos a legtöbbjük belebukott a legegyszerűbb sci-fi klisékbe, mint például az időutazás (gondoljunk csak a Nextre, vagy az Időgépre), a klónozás, humanoid robotok (Hatodik napon, Klónok háborúja), és bárgyú, átgondolatlan akciófilmek lettek. Még a megszokott dolgok se működtek rendesen, elég csak a szintén túl látványosra és kevéssé okosra sikeredett Mátrixokra gondolni, vagy arra a bizonyos 2003. augusztus 21-ére visszaemlékezni, amikor sok magyar Terminátor rajongó legszívesebben a kardjába dőlt volna.
Persze, azért voltak olyan filmek, amik jól kihasználták a műfaj adta lehetőségeket, és gondosan átgondolt, következetes történettel, komplex atmoszférával tárták elénk a jövő rejtélyes zegzugait. A 28 nappal később és a 28 héttel később, ugyan korántsem tökéletes alkotások, de egy elég ijesztő világot mutattak be, ami annyira nem is áll távol a valóságtól, bár tudomásom szerint a H1N1-nek nincsenek ilyen következményei (ráadásul a második részben Begbie-t beoltották dühvel, yes). Vagy 2006-ban ott volt az Alfonso Cuarón féle Ember gyermeke, amit nagyon nehéz megunni, tele van olyan dolgokkal, amiket csak sokadjára vesz észre az ember. Az apró részletekből - mint például a menekült-probléma, a kultúramentés, vagy akár az autók minimálisan átalakított kinézete – egy nagyon összetett nem túl távoli (2027) utópia tárul a szemünk elé, ahol a forradalmat egy tangapapucsban kell végigszenvednünk, és sose szívhatunk végig egy cigarettát. Aztán 2007-ben a Man From Earth (amit a port.hu szerint Őslakónak fordítottak, bár sehol nem láttam forgalmazva ezen a néven), ami bebizonyította, hogy ahhoz, hogy valamire ráaggathassuk a sci-fi címkét, nem kellenek speciális effektek, elég egy szoba, pár jól kitalált karakter és egy ütős és koherens történet.
2009-ben végre fellélegezhettek a műfaj rajongói, hiszen szépen lassan kerültek ki a jobbnál jobb science-fiction vonatkozású filmes hírek. James Cameron 12 év után újra játékfilmet forgat, Sam Rockwell egyedül a Holdon, minden idők legjobb képregényének az adaptációja, 2007 legütősebb (és közel legbutább) blockbusterének folytatása, és így tovább. Megpróbálkoztam azzal a feladattal, hogy áttekintsem az évet sci-fi szempontból, összeszedjek minden infót a fontosabb filmekről, képek, trailerek, na meg persze, amiket már bemutattak és sikerült is megnézni, arról valami rövid véleményt összekaparni. Több részre bontottam a dolgot, itt, az első részben lesznek azok, amik érdekesebb megjelenéseknek tűnnek, a második részben pedig a resztli.
50 évet hevert a föld alatt, majd egy építkezésen megtalálták. Szenzáció, breaking news. Persze ez mind csak a körítés. Egy olyan filmmel van itt dolgunk, ami egy abszolút fejhajtás az ötvenes évek camp sci-fi filmjei előtt. A kritikusok általában általánosságban nem értették, hogy minek egy ilyen film. Szép, meg tök jó, hogy R.W. Goodwin (az X-Akták rajongóinak ismerős lehet a neve) ennyire szereti ezeket a szörnyen elkészített, bájos és rendkívül ronda filmeket, de kit fog érdekelni ez 2009-ben. Jelentem engem. Mindig vevő vagyok valami szörnyen rosszra. Ráadásul játszik benne a T-1000-s is. (zárójelben megjegyzendő, hogy a Will és Graceben a férfi címszereplőt alakító csóka is szerepel, de engem ez nem csigáz föl annyira)
Amerikában már kijött, a rottentomatoes-on 35%-on áll, az imdb-n 7.3-on. Amit mi eddig láthattunk belőle, azok a frankó poszter, és a régies kerettel ellátott jelenetek a filmből, mint pl. ez: 
(rákattintva megnézhető a többi kép is).
Hogy miért lesz jó? Biztos, hogy el lehet rajta röhögni, valami kellemes más állapotban, főleg ha kellő tisztelettel csinálták direkt rosszra a filmet. Meg talán ez újra kedvet csinál egy kis Ed Woodhoz.
Neill Blomkamp neve nem csenghet senkinek túl ismerősen, bár szerintem milliók látták a munkáit. Ő csinálta a Citröennek a Transformers jellegű reklámját, vagy az igen látványos Halo rövidfilmeket, amiből még a mai napig nem készült film, sokak bánatára. 2005-ben elkészített egy igen érdekes rövidfilmet Alive in Joburg címmel, ami a saját hazájában, a Dél-Afrikai Köztársaságban játszódik. Ahova földönkívüliek települtek be, rettegésben tartva az emberek, viszont óriási nyomorban és kitaszítottságban élnek. Nagyjából ez az alaptörténete a District 9-nak is. Johannesburgban slumokat építenek az idegeneknek és teljesen elszigetelve élnek az emberektől, kitaszítva a társadalomból. Alienapartheid. Mindezt félig dokumentarista stílusban találva, olyan effektekkel, hogy a szánk is eláll (Peter Jackson, mint producer gondolom jó nagy összeget invesztálhatott a filmbe)
Ahogy az mostanában már elvárt egy szép nagy vírus kampány kanyarítottak a film köré. Kezdve a Comic-conon, majd most már nagyon sok helyen. Buszmegállókban (nyilván az USA-ban) könnyű belefutni ilyen hirdetésekbe. Az autópálya fölötti óriásplakátok is a diszkriminációról szólnak. Több oldalt is indítottak, van blog idegeneknek, van oldala a Multi-National Unitednek, akik az idegenek ellen vannak. Ja és persze twitterelnek is.
Eléggé WTF a trailer (főleg az eredeti változat), talán pont ezért is várom annyira a filmet. Meg persze nagyon nehéz ellenállni a vírusnak.
Ugyan ez a film már 2008-ban készült, sőt az angol bemutatója már februárban meg volt (amerikai dátum még nincs, hazai szintúgy), mégis úgy gondoltam, hogy érdemes róla beszélni. Az angol Gerald McMorrow első filmje, a Franklyn két párhuzamos világban játszódik. Napjaink Londonjában és egy csúnya futurisztikus utópiávárosban, aminek neve Meanwhile (Ezalatt). Valahogy a három főszereplő és a két világ teljesen egybekeveredik, így alkotva egy szürreális rémálmot. Nem biztos, hogy túl meggyőző a szinopszisom, de a film előzetese magáért beszél.
Boba Fett kinézetű puskások, óriásholdak, sivatag, orvul támadó zöldfejű valamik. Hát ehhez is érdemesebb megnézni a trailert, azt mondom. Sandy Collora nekivágott az első saját filmjének, eddig olyan filmekhez készített effekteket, mint a Men In Black, a Dogma vagy a Predator 2. Ja, és nem mellesleg ő rendezte minden idők egyik legjobban kinéző rajongói filmjét a Batman: Dead End-et. Állítása szerint a filmje sci-fi thriller lesz, ami arról szól, hogy egy különleges kiképzésű kommandós osztagnak meg kell keresnie és el kell kapni egy szökött lényt. Mindez kisebb-nagyobb politikai és környezetvédelmi felhangokkal, amúgy egy tanulságos interjú (angolul) az io9-on.
Az általam legjobban várt sci-fi az évben. Duncan Jones (a rendező) apja David Bowie. Aki mindig is vonzódott az űrbe, vonzották az alienek és az űr furcsaságai. Úgy tűnik a fia örökölte a vonzalmat a science-fiction felé és az első filmjével (amit ő jegyez íróként is) is áldoz a műfaj oltárán. A történet a Holdon játszódik, ahol Sam (Sam Rockwell), a kormány szolgálatában dolgozó munkás utolsó napjait tölti. Amikor rátálal saját magára, sőt a fedélzeti számítógéppel (hang: Kevin Spacey) sem találja meg a közös hangot. Végre a Moon úgy tűnik visszanyúl a régi hagyományokhoz és egy okosan összetett sci-fi lesz. Kicsit 2001: Űrodüsszeia, kicsit Alien, meg kicsit (remélem) Duncan Jones.
Mutattuk már a posztert és az előzetes, ma pedig figyeljétek később is a mocskot, mert a Sci-Fi Sabbath keretein belül elhozunk nektek egy interjút Duncan Jones-szal és Sam Rockwell-el.
MR. NOBODY
Újabb öregkorból-visszatekintve-újragondolom-az-életemet típusú film. A film főszereplője Nemo Nobody, aki gyönyörű harmonikus életet él, amíg egyszer fel nem ébred 2092-ben. Abban a korban ő a legöregebb ember, és az egyetlen ember, aki még meg tud halni. Innen gondol vissza az életére. Megpróbálja újraértékelni a dolgokat, eldönteni, hogy jól élte-e az életét vagy sem. Egy Belga rendező betörési próbálkozása az amerikai független filmek közé, olyan szereplőkkel, mint Jared Leto (hmm) meg Diane Kruger.
Richard Kelly neve nálam már valamiféle garanciát jelent egy filmnél. Tudom, hogy miit várhatok. Egy friss, újszellemiségű, összetett, érdekes filmet. Ilyen volt a Donnie Darko is, amit anno nagyon szerettem, vagy ilyen a legutóbbi mozija, a Southland Tales. Bár tudom legtöbben pont az ellenkezőjét gondolják róla és beneveznék a csatába, ami a legrosszabb film címért zajlik. De ezt majd máskor.
Most Cameron Diazzal és James Mardsennel forgat Ricard Matheson novella újragondolását (a Twilight Zone-ban egyszer már feldolgozták). Egy pár egy napon kap egy dobozt. Szimpla fekete doboz, rajta egy gomb. Ha megnyomják kapnak 1 000 000 dollárt. Ja, és meghal egy ember véletlenszerűen kiválasztva a Földön. Aztán persze egyre sötétebb és érthetetlen lesz a sztori. Nem nagyon értem a színészválasztást, de már a Soutland Talesnél is beigazolódott, hogy Richard Kelly zseniálisan castingol. Hogy miért Cameron Diaz? Majd megtudjuk. Ráadásul van egy nagyobb kérdés. Te megnyomnád?
Cormac McCarthy egy újabb regényét adaptálják. Igen ő írta a No Country for Old Ment. A The Road egy szörnyen nyomasztó apokalipszis utáni történet, ahol egy apát és fiát követünk végig. Az újraindítás reményében tartanak délnek, hátha ott találnak másokat, akik túlélték. Közben persze mindenféle bandákkal, útonállókkal találkoznak, akik megpróbálják megbontani a köztük lévő kötéléket, de úgy tűnik ketten mindent legyőzhetnek.
A könyvben nem sok párbeszéd van. És csak a fiktív jelenben játszódik, visszatekintések nélkül, nyilván erre a filmnek szüksége van. John Hillcoatban pedig lehet is bízni az ilyen lassan történő, líraibb hangvételű darabok terén. Bár az Ajánlat nem egy kitűnő film, de meg vannak a maga erényei, amit ehhez a történethez is alkalmazhat a rendező. Csúsztatják már egy ideje a filmet, de már van előzetes (reméljük csak a szűk idő meg a hatásmechanizmus miatt akciójellegű), és néhol találni képeket is a filmből.
Na ezek voltak azok a filmek, amiket én teljesen személyes indokaim miatt (amiket részben föltártam, részben nem) a fontosabbnak tartottam. Eredetileg még benne volt a Terminátor és a Transformers újabb része is, amikben sajnos csalódnom kellett. Viszont két hét múlva folytatódik az összefoglaló az én várólistámon hátrébb szereplő helyezettekkel és az animált filmekkel. Azokról már nem fogok ilyen hosszan írni, ígérem.
Bejegyzések
megvan az első díj a Moonnak: http://www.guardian.co.uk/film/2009/jun/29/moon-edinburgh-awards-duncan-jones
VálaszTörlésCsak jót lehet hallani róla. Nagyon kiváncsi vagyok mostmár. Az interjú alapján eszméletlen szimpatikus Duncan Jones hozzáállása a filmezéshez meg a sci-fihez általában.
VálaszTörlés