Rossz filmekbe úton útfélen belebotlik az ember. De van-e lejjebb? Lehet-e a rosszak közül egy legrosszabbat választani? A mocsok megpróbálja. Keressük a filmtörténet legrosszabb filmjeit. Új rovatunk első száma pedig a Sci-Fi Sabbath keretein belül jelentkezik, sőt rendszeresen jelentkezni is fog, hiszen hiába vannak jó tudományos-fantasztikus mozik, de ebből a műfajból (no meg a horrorból) lehet legkönnyebb rossz filmeket találni.
Moonwalker
A pop királyának halála újra aktualitást adott ennek a filmnek. Amikor már mindenki végignézett minden klipet és koncertfelvételt, akkor ideje betekinteni Jacko filmes karrierjébe is. Ráadásul a Moonwalkerben nem csak, hogy saját magát és Michaelt is alakítja egyszerre, hanem még írt is egy részt. A plakát meg egyenesen arról árulkodik, hogy az ő agyszüleménye az egész film, amilyet még soha nem láttál.
Ott hibádzik a dolog, hogy a Moonwalker elég nehezen nevezhető filmnek. Az eleje 20 perc koncertfelvétel- és kliprészlet. A stílusok, ahogy Michael pályafutása is, nagyon különbözőek. Ráadásul teljesen rosszul vannak összevágva. Mindenféle szerkesztési elv hiányzik belőle, a számok néha a refrén középen szakadnak meg és csapnak át egy hangulatában teljesen más zenébe. Aztán egyszer csak elkezdődik a történet, amit nagyjából úgy lehetne összefoglalni, hogy van egy Michaelünk, aki szereti a gyerekeket (itt már nem tudta magában tartani az érzéseit, de legalább kitaláltak valamit, hogy elfedjék: dobálják a labdát a zöld réten, jutalomkoncert a végén a klubban?!) és mindent megtesz azért, hogy először is keresztülvigye őket egy nagyon durva lsd-s trippen, majd gigantikus fémrobot alakjában megmentse őket a varkocsos Joe Pescitől, aki drogot akar belőni minden iskolásnak, és végül repülőformában elrepüljön a csillagok felé. A film mindenféle tér-idő kontinuumot és oksági kapcsolatot elhagy, gyakorlatilag magasról szarik mindenre. Koncertről, üldözésjelenetre, onnan vidám játékjelenetre, titokzatos barlangra, videoklipre és minden logikát nélkülöző további dolgokra vág. A legtöbb jelenetben természetesen a csodálatos lábmunkáját vagy énektudását csillogtatja meg Jacko (de itt se próbálja alkalmazni a musicalek legalapvetőbb fogását, hogy a zene a történésékbe kapcsolódjon), amikor történik valami, akkor szörnyen teljes campy alakítást nyújt mindenki, a jelenetek pedig olyan hosszúak, minthogyha egy-egy videónak a rendezői változatai lennének. Próbáltam megérteni a történetet is és miérteket is, de nem lehet.
Ennél nagyobb parasztvakítással nagyon ritkán találkoztam. Az egész úgy van eladva, mintha egy Jackson koncert lenne, különböző látványvilágok találkoznak egymással (gusztustalan kivitelben), villognak a fények, kinyomják a szemedet a színek. Egyetlen egy dolgot felejtettek el a készítők, hogy filmet csinálnak. Mert, hogy ennek a nemes mesterségnek egy büdös szabályát nem tartották be, az biztos. Végignéztem teljes döbbenetben a filmet, az tuti, hogy szar, de azért megnevetett. (persze rajta röhögtem, nem vele)
Moonwalker (Moonwalker), 1988, USA, 93p, Rendezők: Jerry Kramer, Jim Bashfield, Colin Chilvers, Szereplők: Michael Jackson, Joe Pesci
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése